Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1913
18 mert a kultúrát nem a jól, rosszul áttarolt, imigy- amugy átszalmázott tananyag sokasága nyújtja; hanem az akármily kevés számú, de teljes egészében, egész mélységében átértett, áthasonított néhány tétel; emelkedett szellem, hogy szavakon az anyag esetleges többi velejáróin, melyek a dolog tudásával, úgyis önkényt kísérőül szegődnek, ne rágódjék, ne poltronkodjék; szabadság és kötelezettség, mely az ellenőrzésnél a sikert ne a jelesek és jók tudásából mérje, hanem hor- rendum dictu, az elégtelenekéből, vagy legalább is csupán csak az elégségesekéből. De erre idő kell. Csakhogy ez az idő, az elégtelen tanulókra fordított idő meghozza a kamatját, a jelesekre vonatkozólag is. A tudás minőségében, a jelesek több számában. Elvégre is, a dolog igaz értelme szerint csak a jeles tudás, a tudás. És ma egy- egy osztály negyven-ötven tanulójából alig akad két-három jeles. Ily általános, kényszerű jelenség nem lehet egyének hibája; itt a hibát az elvekben, rendszerekben kell megtalálni. Más oldalról a tananyagnak ugyanegy pontjánál való tartós, intenzív foglalkozásból, azonkívül, hogy a nehezebb elméjüek is elsajátítanák, több jeles jönne ki, az amúgy is jelesekre sem maradna a dolog meddő. Egy-egy tétel a tételek egész sorozatával van szoros szervi kapcsolatban s a körülmények s vele való babrálásnál, az elvégzett tételek százát s az elvégzendők közül is, akárhányszor ugyancsak sokat kell eléhozni, hogy a kis megrögzött antitalentum valahogy a dolog nyitjára kapjon. Ez előhozott, e felsorolt, aprólékosan szét
