Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1913
15 néha a tudománynak egész hatalmas részét villámcsapás módján egy-egy pillanatra sajátítja el az egész osztály. Ez invenció, ihlet és hangulat dolga a rendes körülmények között is. Az ihlet idejében, mikor magával ragadja a tanár lelke az osztályt és a tárgyat magát, lehet, sőt kell is tömegtanítást végezni, inspirálni az ifjakat, konszolidálni a végzett tananyagot; de az ihlet perceit gyötrelmes babramunkák, hosszadalmas pepecselések készítik elé. A tanítást a nemeskőcsiszoló mesterségéhez hasonlítom. Minden egyes kőnél, ugyanazon fajtájánál is, külön kell megállapítani az alakot, mit elé lehet belőle állítani, a csiszolás módjait, a befoglalás keretét, melyben legjobban fog érvényesülni s a kőben levő esetleges hibákat célszerűen választott különleges eszközökkel külön kell eltüntetni. Minden egyes tantárgy anyaga önkényt csoportosul egy-két jobban kidomborodó tétele körül. De ha én akarom és elég ügyes vagyok, kidomboríthatom a tárgy egy lényegtelen tételét s mögéje háttér gyanánt csoportosíthatom a tárgy többi részét. Az nem baj, ha a háttér többé-ke- vésbbé elmosódott talál is lenni egyik-másik esetben. Csak az a fő, hogy a tudnivaló egy kis batyuba legyen kötve s a tartószalag kényelmesen a kézben, az elmében legyen: adandó alkalommal, a muzeum képe előtt, vagy az élet feladata előtt, a gyerek és felnőtt korban egyaránt önkényt kiterítkezik, önkényt felélénkül, önkényt megtermékenyül. Csak az a fő, hogy minden kis
