Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1912
14 példái egy igen tekintélyes részét a fizika köréből veszi. Van példa a sebességről, légnyomásról, hangról, fényről. Egészen helyesen. Más oldalról meg, ha egy numerikus példa számadatai helyébe betűket szubstituálunk, az illető fizikai fogalmak definíciójához jutunk. Míg a fizika előadására vonatkozólag általános kívánalom a hetedik és nyolcadik osztályban, hogy kísérleti alapokon történjenek a definíciók. Ez így egymás mellé állítva nagy ellenmondásnak tűnik fel: oly fogalmakkal eszközöltetni számításokat, melyeket több évvel később hosszasabb kísérletek által fog megismerni. Kézenfekvő a gondolat, hogy ezen kísérletek legegyszerűbbjei, — tudományos színezetük letompításával — ott teendők meg, ahol a velők magyarázott fogalommal a legelső számítás történik. Äz első, második osztály időszaka az, mikor a gyermekek folyton a napsugárral, tükörrel, lencsével szórakoznak, mikor a bodzapuska és más puskák gyártásának s a róluk való tűnődésnek a szezonja van. Ugyancsak ekkor árasztják el a környéket mindenféle apró, kis kellemetlen hangszerrel, drombiával. Ä gyermek e természetes érdeklődését tudományos tárgyalás kiinduló pontjává téve a szirénával való kísérleteket mindjárt az első osztályban be kellene mutatni, hozzákötve a hang magasságáról való tárgyalást. Ily- formán első órán a fizikai kísérlet bemutatása, második órán a hangközök viszonyait feltüntető közönséges törtekkel való műveletek elvégzése, harmadik órán geometrián, a zongora húrjainak vonalakkal való ábrázolása, negyedik órán ének,
