Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1905
6 ZUBERECZ PÁL. életet, bár kevés öröme volt abban. Ezen elkeseredett küzdelem közben nem vette észre, hogy az ellenség ravaszul, lopva más oldalról mily mélyrehatóan támadta őt meg. A küzdelem ezután már nagyon rövid volt úgy, hogy mindnyájunkat készület- lenül talált az a hir, hogy meghalt. Oly keveset tudunk az ő élete folyásáról, hogy rövid egy-két vonással is alig tudom lerajzolni az ő kedves egyéniségét. S éppen gyermek- és ifjúkori örömeiről, küzdelmeiről nem tudunk semmit, pedig bizonyára nála is ezek adták meg az ő egyéniségé- nak alapvonásait. Szüleiről, testvéreiről, rokonairól sohasem beszélt. Nagy szerénységében azt gondolta, hogy az ő családi ügyei nem érdekelnek senkit. A társaságban beszédes volt, sőt szelíd humorával, kitűnő adomáival rendesen ő vitte a szót, de a saját gondjairól, bajairól nem szólt senkinek sem. Ezek a, nagyrészt képzelt bajok igen sok fájdalmat okoztak neki s rendkívüli, szinte beteges érzékenysége és zárkózottsága miatt sem tréfás, sem komoly szóval nem tudtuk őt kiragadni emésztő tépelődéséből. Lelkesedett a nagy eszmékért. A társadalmi élet legnagyobb kérdéseivel foglalkozott; nagy terveket szőtt, — hatalmas sziklákat akart az emberi haladás utjából kimozdítani, de a saját élete irányításában az útjába gördülő kis kavicsok is megállították, félrevezették őt s úgy hiszem, hogy az emberiség közjaváért táplált lelkesedése mellett a saját sorsában való kétségeskedése volt az ő életének a tragikuma. Az iskolában derék, jó tanár volt. Tanításában
