Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1900
AZ ASZÓDI EV. ALGYMNASIUM TÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA. 5 nak Linczeny, előbb szabómester, lett az első tanítója. Hogy a régi iskolában nem volt-e már megelőzőleg is latin tanítás, vagy hogy ez csak az iskola kettéválása után kezdődött-e meg? — arról ez a forrás nem nyújt felvilágosítást. Természetes, hogy Szontagh Sámuel függő állásában csakis a bárói család beleegyezésével működhetett, az akkori viszonyok és az azóta történt események egybehangzó tanúsága szerint minden valószínűség fölött áll, hogy az iskola szervezésének csak a módozata volt az övé, a megalapítás ténye, az iskola fentartásának biztosítása a Podmaniczky-család nevéhez fűződik. Hogy a százados küzdelemben e kis intézet meg tudott állani, Isten után a Podmaniczky-családnak köszönhetjük. És nem kezdhetem iskolánk történetének elbeszélését mással, mint hogy a földiek között első sorban e hallhatatlan érdemű családnak fejezem ki száz év háláját gymnasiumunk s a művelődés szent ügye nevében. Mennyit tett e család! Aszódon minden nyom áldásos működését hirdeti. Elkezdve azon, hogy városunk iparát s intelligens elemét a Podmaniczkyak telepítésének köszönheti, minden közczélú mozgalom, minden jóra- való intézmény bennük találta pártfogóját, létesítőjét, vezetőjét. Fő gondjukat fordították azonban az egyházra s iskolára. Az aszódi evang. egyháznak tulajdonképeni megalapítói ők voltak, a lelkészi állást szakadatlan bő alapítványokkal emelték, minden fölmerült költséget oroszlán-részben magukra vállaltak, az egyház és iskolák épületeinek minden köve hirdeti áldozatkészségüket; az iskolás gyermekeket jutalmakkal buzdították, gymnasiumunk gyűjteményeit ajándékaikkal megalapították s folytonosan gyarapítják, a mi annyira családi tradi- tióvá válik, hogy Podmaniczky Gyula báró mint fiatal fiumei tengerész-növendék ismételve küld iskolánknak növény- és állatfajokat; vezérekül intézik az egyház és gymnasium sorsát mint «az egyház felügyelői és «az iskolai bizottság elnökei, magas állásuk és humánus jó szivük becses elismerésével jutalmazva a szorgalmas lelkészt és tanárt; tevékenyek és fára- dozók, érdeklődve minden kis ügy iránt, de nem autokratás-
