Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1900
36 AZ ASZÓDI EV. ALGYMNA8IUM TÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA. Tárgyammal kapcsolatosan csak azt említem, hogy Csengey- nek a gymnasiumról szóló igazgatói jelentései értesítőinknek büszkeségei, hogy ifjúsági és nagyobb szabású drámai müveit az ő vezetése és minden legkisebb színpadi részletet sajátkezűig alkotó rendezése mellett ismételve adták elő Aszódon szellemi és — gymnasiumunk javára fordított — anyagi siker mellett, hogy a gymnasiumi Petőfi-önképzőkört, a melynek felállítását, kidolgozott szabálytervezet mellett — a közöttük uralkodó szellem dicséretére — maguk a tanulók kértek a tanári kartól (1881. okt. 2.), ő szervezte és vezette egészen Eperjesre történt távoztáig s általában tanítványaival úgy meg tudta kedveltetni a stil-gyakorlatokat, az irodalmi szárnypróbálgatást, hogy az ifjabb írói nemzedéknek jó nevű tagjai: Gerő, Darvai s a Moravcsikok, határozottan Csengeytől nyerték müködésökhöz az első impulsust. írói tekintélye oly nagy volt kollegái előtt is, hogy a különböző nyelvek tanításában kívánatos egyöntetűség elérése végett őt kérték meg, közölje velők alkalmazkodásul az általa használt nyelvtani műszavakat (1886. febr. 27-diki tanári értekezlet). Büszkén valljuk őt ma is a miénknek: a zsolozsma hangjain, a mely e szent helyre léptünk után megzendült, az ő szavainak értelme rezdiil át s e gyönge vázlat meghallgatásának unalmát mai ünnepünk folyama alatt az ő ódájának magas röptű szárnyalása törli el a mélyen tisztelt közönség emlékezetéből. írói működése tisztelt alakká tette az egyház előtt, a mely két éven át jegyzőkönyvei vezetését bízta rá, az egyház s az egész környék előtt. De tevékenységéből a gymnasium- nak is jutott. Sürgette a Bellus által beszerzett tornaeszközök kiegészítését, az ő idejében mondta ki az iskolai bizottság, hogy az igazgatónak szükséges és kívánatos beleszólása van a tanulónak lakásválasztásába; mint minden szépnek barátja és ügyes munkása, igazgatói teendői mellett is tanította a szabadkézi rajzot s midőn többször és mindenfelől megújuló kérelmek daczára is igazgatói állásáról visszavonhatlanul leköszön (1877. júl. 29.), akkor önzetlenül, utódja érdekében —
