Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1900

AZ ASZÓDI KV. AL0YMNA8IUM TÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA.

37

bár siker nélkül — javasolja az iskolai bizottságnak, hogy az igazgató-tanár számára 100 frt tiszteletdíjat szavazzon meg.

Országosan ismert működésének és tudományos készültségének ez iskola szerény körénél méltóbb tér nyilt: éppen ma két éve az eperjesi collegium a theologia tanárává választotta meg. Csengey a megválasztást elfogadja s aszódi hivatalát leteszi az iskolai bizottság kezébe július 20-ikán kelt gyönyörű levelében, a melyet a bucsúzás fájdalma és az előtte álló új feladat .fontosságának érzete hat át s mely ez óhajtással végződik: „Éljen és virágozzék az aszódi ev. gymnasium !“ A virágzás korszakának harmadik kiváló tanári alakja Micsinay János, a ki 14 évi aszódi tanárságának felét az igazgatói székben töltötte (1877/78—1882/83. és 1885/86.), először hat évet egyfolytában, majd Sramkó Mihály két évi igazgatósága után még egy évet. Az ő idejére esik az igazgatói hivatal jogkörének iskolai bizottsági megállapítása, a melynek történeti előzményei a következők:

Az 1865-ben újra és véglegesen szervezett iskolai bizottság írott rendszabályok nélkül, a régebbi gyakorlat és ülésről- iilésre történő megállapodás szerint kormányozta gymnasiu- nmnkat. 1871 augusztus 14-én tartott ülésében jegyzőkönyvi határozattá emelt 10 (!) pontban intézkedik az igazgató jogairól, a. mely intézkedést úgy lehet tekinteni, mint első lépést az iskola rendszeresebb vezetésére. 1876 szeptember 2-án Procopius Zsigmond iskolai bizottsági tag dolgozott ki egy szabálytervezetet s beterjesztette az isk. bizottságnak. E tervezet az ügy iránt melegen érdeklődő művelt ember munkája, a mely az iskolai bizottság felügyeleti jogának gyakorlását kívánja rendezni, a tankönyv-kérdést főleg a helyes magyarság és az olcsóság szempontjából szabályozni, kiváltképen azonban az iskolai rend fentartására és a fegyelem kezelésére nézve tartalmaz praktikus észrevételeket. Az iskolai bizottság- köszönetét mondván a munkálatért, áttette kimerítő kidolgozás végett a tanári karhoz, a mely 1876 77-dik évi értekezletein tárgyalta e kérdést. Később Moravcsik Mihály isk. bizottsági