Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1900

14

AZ ASZÓDI EV. ALGYMNA8IUM TÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA.

az irodalomtörténet lapjaira tartozik, a melynek számára Sárkány János szarvasi lelkész és 1886/87-iki értesítőnkben Gyöngy ösy László tanár jegyezte föl. Petőfi emléke szentelte meg a mi iskolánkat; e gymnasiumnak, míg magyar él, nem szabad elenyésznie; e szent hely közvetlenségével kell tanítványaink előtt a legodaadóbb hazaszeretetnek dicső példáját feltüntetnünk ! S iskolánk nemcsak ama büszkeséggel vallja Petőfit a magáénak, a mely a világirodalom tüneményszerű nagy alakja iránt jogosult, hanem az anyai szív boldog visszaemlékezésével, mert Petőfi az aszódi gymnasiumnak legjobb és legszorgalmasabb tanítványai közé tartozott. S vele együtt közéletünknek ma is kiváló alakjai: Magyarország legelső megyéjének választott vezére, alispánunk s esperességi felügyelőnk Földvári/ Mihály, iskolánk jóltevője, a ki ifjaink szorgalmát három éven keresztül nyújtott ösztöndíjaival serkentette, a mai dicső emléknap sikerét kimagasló egyéniségének tekintélyével, a legbuzgóbb érdeklődés közreműködésével és anyagi segítséggel biztosította, az ünnepségünk díszét képező három alkalmi ódát a mai napra saját költségén kinyomatta s készséggel vállalkozott, hogy saját 52 éves visszaemlékezéseit a díszes ünneplő közönség előtt elmondja — már 11 éves korában a syntaxis II. évfolyamát (a mostani IV. gymn. osztályt) végezte sikerrel iskolánknál épen azon évben, midőn Petőfi Il-od éves grammatistának Aszódra jött; a három Sárhány testvér, a tudománynak és ékesszólásnak igazi sárkányai, hatalmas szellemei: János, a mostani szarvasi pap, gymnasiumunk iskolai bizottságának volt buzgó elnöke, a ki a Petőfi ide jövetele előtti évben végezte a II. évi syntaxist, Sámuel, a mostani pilisi pap, iskolánknak minden időben meleg barátja — a mit a későbbiekben bővebben fogok fejtegetni — Petőfinek aszódi lakótársa s az ifjabb József, királyi táblai alelnök, gynmasiumunk építkezésének segítője; Czettler

vidéknek egy műveltségi központot teremtettek ! Adja Isten, hogy a jelen nemzedék ősei példáján lelkesülve ez intézetet a kor kívánalmaihoz képest emelje, erősítse s az utódok száz év múlva még szebb múltra, még nagyobb emlékekre tekinthessenek vissza! Az aszódi algymnasium virágzására emelem poharamat“.