Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1887
I. Az evang. algymnasium 100 éves jubileumára szerkesztett s elszavalt költemények. i. A mérhetetlen nagy idők homályán A te száz éved múltja csillog át. Clio jegyezget. lm midőn lepillant, Itt látja még a Múzsák csarnokát. Megáll a véső reszketeg kezében S a hosszú század képein mereng. Figyelve hallgat most, midőn feléje Kis templomából a hosánna zeng. Ki zengi azt a riadó hosannát ? Ki verte föl az alvó századot? Minő csoport az, mely sugárzó arczczal Ellepte most a kisded csarnokot. . . Vagy képzelet csak? — Lelkem gyújtja lángra A küzdelemnek munkás napjait?. . . Oltárodon kik együtt áldozánk ott: ^Szétszórva messze régi papjaid ! . . . Ki tudna úgy e templomért hevülni, Mint oltárán kik tüzét ápolák ? Vagy fognak-e hát híven összegyűlni, A kik Minervát ottan hallgaták ? Van e még hived, régi árva csarnok! ? . . . Felelj te ünnep ! — zengjen éneked. . . Oh, hozd el hangját képzelet galambja! S vidd el magaddal vágyó lelkemet, Ott küzdtem én is a nehéz időkben És hirdetém az ismeret szavát. 1* I i
