Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1887
4 Zúgó viharban e küzdés megedzett S emelt a hit sok hosszú éven át: Előre társim lelkünk szent hevével S megtör a vész az ódon falakon ! Kicsiny sereg volt Hellas régi népe, De győzelmét látta Marathon. A csarnok állt, a csarnok nem rogyott le~ Kiállta azt a hosszú századot; De messze szórt a sors viharja minket. . .. Ki vívja ott ki a végső napot ?. . . Áldott az ég, hisz zendűl a hosánna, Ott ég a láng még szent oltárodon. Omlik feléd a hatalomnak árja, De lesz még, lesz egy másik Marathon. Az nem lehet, hogy száz év a jövőnek Csak egy leroskadt romot adjon át: Az nem lehet, hogy annyi szív kihűljön,. Kik itt nyerék az értelem javát; Az nem lehet, hogy a zöldes posványba: Közönybe fúljon a szent küzdelem! . . . - Oh a hosánna felzengő szavában Előre int a biztató jelen! Te neked állnod kell a sivatagban Kis zöld oázra épült csarnokom! Fillért, szegény te ! aranyat, te gazdag l Építs, javíts a régi falakon . . . És te megáldod a munkát, nagy Isten ! A jó ügyet te veszni nem hagyod . . . Lángolj kis oltár, állj te régi csarnok, Kezd el dicsőn a másik századot! Csengey Gusztáv, az aszódi gymnasium volt tanára 1
