Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1874
6 rósz termésekből származott általános szükség és nyomor és a pusztító járvány okozta nehéz körülmények súlyosan nehezkedtek a mi tanintézetünkre is; s bár ez a nehéz időket szilárdan állotta ki, emelkedésében bizonyos megállapodás volt észrevehető. E helyzetben ért bennünket Bellus János akkori igazgatótanár lemondása, ki a seímeczi lyceumba hivatott meg tanárul. A tanár- és igazgató-változás közvetlen az uj tanév elején — egy oly tanár elvesztése, ki az intézetnek 9 évig volt gyakorlott tanára, két évig erélyes igazgatója — a bizonytalanság, hogy a megválasztandó uj tanár mikép fogja egy régi tapasztalt férfiúnak helyét pótolni, s az uj igazgató az előbbinek állását betölteni : mindez némelyekben aggodalmakat támasztott, s az uj iskolai év elé kevesebb reménynyel nézett a kislelküség, mint két év előtt, midőn hasonló helyzetben voltunk Votisky Károly közkedvességü igazgatónk eltávozása alkalmával. Csak az iskolai szék egyházi elnöke nem osztá az aggodalmakat s a megválasztott igazgató; az jobban ismerte a viszonyokat, az intézet biztos jövőt Ígérő életrevalóságát, semhogy félni tudott volna, ez óhajtá megczáfolni a kislelkü aggodalmat azon állásban, hova akarata ellen emelték. Ma nyugodt lelkiismerettel számolnak be mind a ketten a közönségnek. Nem csalatkoztak sem egymás^ ban, sem reményeikben, sem az intézet életrevalóságában. A közönség bizalommal üdvözölte őket, a tanulók oly nagy számmal gyülekeztek, a milyet e gymnasium élete még nem tud fölmutatni. A megválasztott uj tanár Brósz Károly, méltó utóda lett az eltávozottnak azon tantárgyakban, melyeket örökségül kapott, s a kislelküség elnémult. így kezdtük meg az 1874—75-ik évet. De ezen év diadala nem az, hogy a nehéz idők
