Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1874

Mid ön az elnyomás evei után a Podmaniczkyak buzgó törekvése következtében Phoenixként újra föltárnád t hamvaiból: a fénycsnevü család pártfogása alatt gyorsan emelkedett s fölelevenedett régi jó hire is. De alig állotta ki az alakulás küzdelmeit, már 1870-ben nagy csapás érte: elveszté azon családot, mely újra alkotta s fenntartotta. Az uraság elköltözött s az árván maradt intézet a lét és nemlét küzdelmeit látta maga előtt s talán össze is kellett volna roskadnia a nagy küzdelemben. . . .

A protestáns áldozatkészség mentette meg. Két jeles l'öur, ismét a Podmaniczkyak családjából, állott az intézet élére, báró Podmaniczky Géza és Levente. Hálás köszönettel ismerjük el lelkes fáradozásaikat s tevékenységük jótékony hatását. — A két föur mellett egy egyszerű lelkész, intézetünk egyházi elnöke ragadta meg a protestáns áldozatkészség zászlaját; járt, kelt, fáradott, buzdított; a kislelküség, közöny és gúny ezerféle akadályait kellett leküzdenie; de fáradhatlan tevékenysége végre diadalt aratott. Az intézet fennáll és felvirágzott. Mikor újra felállittatott, 30—40 tanulóval kezdte, ma 102 tanulója van. Roskadt tetejű ódon épülete voit, egyetlen oly szobával, melyet tanteremnek lehetett nevezni; ma díszes emeletes épület emelkedett fel abból s máris azon aggodalomnak ad helyet, hogy a gyorsan szaporodó tanulókat maholnap a földszinti termek nem fogadhatják be.

Ez évben épültek fel a tanári fakamrák is s a tápintézeti díszes épület, melynek emeletében a takarékmagtár lesz elhelyezve, — közel áll a befejezéshez.

Mentői ritkább az áldozatkészség példája, annál lé. lekemelöbb. Az 1874/75-iki isk. év az aszódi ev. algym- nasium legfényesebb éve a múltban s örökké emlékezetes marad még eljövendő éveiben is.

Pedig ez év is borúsan kezdődött. Azon pénzügyi zavarok, melyek az elmúlt években hazánkat sújtották, a