Prékopa Ágnes (szerk.): Ars Decorativa 32. (Budapest, 2018)
György NÉMETH: Die Briefladen von Sámuel Bíró von Homoródszentmárton und Klára Dániel von Vargyas. Zwei Kabinettschränke mit besonderem Aufbau aus dem ersten Jahrzehnt des 18. Jahrhunderts
a fényképeken megőrződött műtárgyon, így eredeti szépségében csodálhatjuk meg ezeken a felvételeken a székely nemzeti kincs egyik legjelentősebb bútoremlékét. Szembetűnő a bútor gazdag veretdíszítménye, a marketéria díszítőmotívumait illetően pedig, párdarabjával összehasonlítva, a barokk stílus új hullámának hatása figyelhető meg a műtárgyon, mely felbukkanásával új kutatási lehetőségek széles spektrumát nyitotta meg számunkra. Fordulatot jelentett a ládákon alkalmazott szerkezet eredetének kutatását illetően, amikor egy felfedezés nyomán kiderült, hogy feltehetően a 17. században német területen megjelenő speciális kisbútorok, az útipatika-ládák szolgálhattak mintaként a levelesládákat készítő asztalos számára. A korpuszon alkalmazott speciális szerkezeti megoldással, a sarkukon forgatható dobozok segítségével ládaformából kabinetszekrénnyé alakítható két bútor működése az ezen az elven működő útipatika-ládáké- hoz hasonló. Felbukkanásukat követően a hasonló elven működő bútorok egy csoportjáról is lehet akár beszélni. Megalkotásukkal egy olyan bútortípus jött létre, mely a hagyományosan ajtóval vagy lehajtható írólappal záródó kabinetszekrény mint bútortípus egy speciális változatának tekinthető. Feltűnő a sokféle elnevezés is, melyeket mind hivatalos dokumentumokban használtak ezekre a bútorokra: „kabinetszekrény (asztalszekrény)”, „írókabinet-szekrény”, „levelesláda”, „kincsesláda”..., ha ezekhez társítjuk még a „díszes rejtékes szekrény” megnevezést, mellyel Nagy Gézának, a Székely Nemzeti Múzeum tudós múzeumőrének 1891-ben kiadott leírásában találkozunk, illetve hogy a Székely Nemzeti Múzeum beérkezési naplójában 1879-ben a műtárgy mint a „Daniel család disz szekrénye” szerepel, akkor láthatjuk, hogy a különböző korok szakemberei által használt elnevezésekkel ezeknek a műtárgyaknak mindig más-más funkciója, illetve jellegzetessége került előtérbe. A díszszekrény (németül: Prunkschrank) elnevezés az 1709-ben készült második szekrény esetében különösen indokolt, ha figyelembe vesszük, hogy ez a szekrény korábban készült párdarabjával ellentétben feltehetően gazdag ónberakással volt díszítve. Érdekes az a bejegyzés, mely egy gépírásos ládajegyzékben található, melyet Herepei János készített. Ebben a „szétnyitható levelesláda” megnevezés található. Ez az elnevezés szükségessé teszi a bútor működési mechanizmusának pontosabb értelmezését. A műtárgyak alkotója a mozgatható szerkezeti elemek segítségével működő bútorok egy típusát hozta létre, mely a kabinetszekrénnyé alakítható ládának, illetve a ládaformára összecsukható kabinetszekrénynek az átalakíthatóság elvén működő bútortípusa, írószekrény funkcióját pedig kihúzható írólapja biztosítja. Az európai bútortörténetben közismert, hogy a kabinetszekrény mint bútortípus a ládából alakult ki. A kabinetszekrények a bemutatásukra szolgáló asztalról, állványról, alacsonyszekrényről leemelve ládaként hordozható bútorok, ládaként való használatuk tehát nem tekintendő külön funkciónak. Az általunk vizsgált bútortípusra ezért nem vonatkoztatható az „átalakítható bútor” kifejezés mint terminus technicus, véleményem szerint azonban a benne megnyilvánuló tervezői gondolat előre jelzi azt a forradalmat, mely világhírű ébenisták működése által csak a 18. század későbbi évtizedeiben következett be a bútorkészítés területén Európában, és az ebben a korban rendkívül népszerűvé váló átalakítható- és 57
