Prékopa Ágnes (szerk.): Ars Decorativa 32. (Budapest, 2018)
Piroska NOVÁK: On the porcelain designer career of Éva Ambrus
AMBRUS ÉVA PORCELÁNTERVEZŐI MUNKÁSSÁGÁRÓL ÖSSZEGZÉS Ambrus Éva keramikusművész 1967-ben végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola porcelántervező szakán. 1967 és 1984 között a hódmezővásárhelyi Alföldi Porcelángyárban előbb tervezőként, majd 1978-tól a gyár művészeti vezetőjeként tevékenykedett. Volt idő, amikor a magyar háztartásokban és vendéglátóhelyeken szinte kizárólag az általa tervezett asztali készleteket használták, sőt ezek egyes darabjait még napjainkban is gyártják és forgalmazzák. Ambrus Éva 2017 márciusában - a magyar szilikátipar és a magyar designtörténet szempontjából egyaránt - számottevő tárgyegyütteseket ajándékozott az Iparművészeti Múzeum Kerámia- és Uveggyűjteményének (ltsz. 2017.32-53. főszámok alatt). E nagylelkű gesztusa is apropót kínál szerteágazó tervezői életművének áttekintésére, amelyre jelen rövid tanulmány vállalkozik. A Magyar Iparművészeti Főiskolán 1960-tól új képzési struktúrát vezettek be, mely jobban szolgálta a korabeli valós és mindennapi igényeket mind a szocialista pártállam tervgazdálkodása, mind a fogyasztók szempontjából. Az átalakított főiskolai képzés szellemében a hallgatóknak két diplomafeladatot kellett megoldaniuk, egy nagyobb léptékű építészeti jellegűt és egy edénysorozatot. Ambrus Éva mindkét feladatát egy újonnan épült, általa választott helyszínre tervezte: plasztikus falburkolatát a Testnevelési Főiskola uszodájába, míg edénysorozatának darabjait a Budapest Szálló (Körszálló) kávézója számára (ltsz. 2017.33-42. főszámok alatt). Sajnálatos módon egyik sem valósult meg a gyakorlatban. A Budapest Szálló számára tervezett készletet a Herendi Porcelángyárban kivitelezte, ahol már várták, hogy a diploma után munkába álljon tervezőként. Ám amikor Ambrus Éva megtudta, hogy első feladata Herenden egy neoreneszánsz stílusú étkészlet megtervezése lenne, akkor inkább az új és aktuális kihívásokat ígérő Alföldi Porcelángyárat választotta. Az Alföldi Porcelángyárat 1965-ben alapították Hódmezővásárhelyen, ahol a kerámiaművességnek nagy hagyományai voltak ugyan, de a porcelángyártás területén sem előzményekkel, sem tapasztalattal, sem jól képzett munkaerővel nem rendelkezett. Az Alföldi Porcelángyár négy szilikátipari szakágat magába foglaló komplexumának edénygyárát 1969-ben adták át. Ambrus Évát Hódmezővásárhelyen bizalmatlanul fogadták, gyáron belüli megbecsülése - hasonlóan a Finomkerámiaipari Művek (FIM) más gyáraiban elhelyezkedett kollégáihoz - kedvezőtlenül alakult, emiatt csupán szóló darabokat, dekorokat tervezhetett. Az első munkaéveiben tervezett készletei kizárólag prototípus szinten készültek el, gyártásba nem vették őket (ltsz. 2017.43-44. főszámok alatt, valamint ltsz. 2017.46.1-2.1-2.). Az áttörést a Finomkerámiaipari Művek és az Iparművészeti Tanács 1972. évi közös Varia edénypályázata hozta meg számára. A több kategóriában meghirdetett pályázat sorozatgyártásra alkalmas, egyesével megvásárolható és a fogyasztók meglévő edényeivel kombinálható asztali készletek tervezésére szólt, amelyek összeférhetők az Alföldi 119
