Prékopa Ágnes (szerk.): Ars Decorativa 31. (Budapest, 2017)
Veronika SZILÁGYI: Rebirth of the Gundel Centrepiece: Methodological Experiments in the Restoration of Enamelled Metalwork
A GUNDEL-TÁL ÚJJÁSZÜLETÉSE MÓDSZERTANI KÍSÉRLETEK ZOMÁNCDÍSZES ÖTVÖSTÁRGYAK RESTAURÁLÁSÁHOZ ÖSSZEGZÉS A Gundel étterem ajándékaként 1963-ban az Iparművészeti Múzeumba került his- torizáló csemegetál kiemelkedő, egyedi ötvösműnek számít, nem csak a múzeum gyűjteményében, de nemzetközi viszonylatban is. Kevés ennyire sokrétű és összetett, számos ötvöstechnikát (öntés, trébe- lés, forrasztás, galvanoplasztika, applikáció, zománcozás stb.) felvonultató, díszítéseiben ennyiféle korstílust idéző ötvösmű maradt fenn napjainkra. A részben aranyozott ezüstből készült, almandinokkal, smaragdokkal és gyöngyökkel kirakott műtárgy jellemző díszítményei zománctechnikával készültek. Az ötvös restaurálásnak ez az igen problematikus, nagy kihívást jelentő területe különösen érdekelt, ezért ezt a műtárgyat választottam restaurátori diplomamunkámnak. A reprezentatív ötvösmű helyreállításához drága anyagokra is szükség volt. A költséges restaurálás nem valósulhatott volna meg az Iparművészeti Múzeum Baráti Köre anyagi segítsége nélkül. Külön szeretném megköszönni Mátyásfalvi György és Szterényi Alexandra támogatását. A nagyméretű és bonyolult felépítésű Gundel-tál restaurálása igen nagy kihívást jelentett. Gyakran már a mozgatás vagy tisztítás egyes lépései is egyedi megoldást igényeltek. A legnagyobb feladatot azonban mégiscsak a zománcok megőrzése és pótlása jelentette. Ezért is igyekeztem egy új módszert kitalálni, melynek lényege, hogy a pótlás ragasztással történik ugyan, de könnyen eltávolítható műanyag alkalmazásával. A kiegészítés általam választott anyaga az eredetihez legközelebb álló zománc. Ez a tartós anyag kiégethető, és még por formában sem öregszik hosszú ideig. A módszer még nem minden típusú zománcozott tárgy esetében alkalmazható. (A Gundel-tálon a mintavételre alkalmas, általában kisméretű, domború felületű díszítményeken működött sikeresen.) További kísérletek elvégzése után azonban valószínűleg tárgytípusok szélesebb körére is kiterjeszthetővé válik. A zománcok mellett a többi pótlás elkészítése sem volt egyszerű feladat. A filigrándíszek többségén foglalat és kő volt, ezek miatt nem lehetett öntést alkalmazni. Galvanoplasztikai eljárással is lehetséges lett volna néhány elem pótlásának elkészítése. Ezüst galvanoplasztikára alkalmas cia- nidos fürdők hiányában azonban jelenlegi módszerekkel csak rézből készült elemek előállítása lehetséges. Ezt pedig - ezüsttárgyról lévén szó - az eltérő fémek érintkezésénél fellépő elektrokémiai korrózió miatt nem alkalmaztuk. így maradtak a hagyományos ötvös módszerek, amelyek időigényesek és néhol igen nehezen kivi- telezhetők voltak, de sokkal megfelelőbbek a műtárgy szempontjából. 126
