Prékopa Ágnes (szerk.): Ars Decorativa 30. (Budapest, 2016)
Edit DARABOS: Altera Theca continens.A Research Into Historical Leather Cases made for Esterhazy Treasury Items
ALTERA THECA CONTINENS... AZ ESTERHÁZY-KINCSTÁR TÁRGYAIHOZ KÉSZÜLT, KORABELI TOKOK VIZSGÁLATA ÖSSZEGZÉS Öt évtized óta zajlik az Iparművészeti Múzeumban őrzött Esterházy-kincstár súlyosan sérült tárgyainak restaurálása. 2011-ben egy kevéssé ismert műtárgy-együttes, a kincstár ötvös-, elefántcsont és hegyikristály tárgyaihoz készült, többségében korabeli bőrtokok konzerválása és restaurálása kezdődött el.* A tokok 1918-ban, feltételezhetően eredeti funkciójuknak megfelelően, a kincstári tárgyakat védve kerültek az Iparművészeti Múzeumba. Nagy többségük azonban Fraknón maradt, ahol többnyire a hozzájuk kapcsolódó tárgyak nélkül - a hiányzó kincsek tárgyiasult emlékeként - ma a fraknói vár kincstártermében találhatók. A kincstár 1948-as kimentésekor az aranyozott bőrrel borított, faalapú tárolók - hasonlóan a kincstár tárgyaihoz - hiányosan, deformált állapotban, szennyeződésekkel borítva kerültek elő. A restaurálási projekt során a több száz töredék rendszerezésével 37 tok darabjait válogattuk össze; ezek közül 19 tételt tudunk kincstári tárgyakhoz kötni, melyek között vannak Budapesten és Fraknón őrzött, valamint megsemmisült vagy igen töredékesen fennmaradt, illetve ma már nem azonosítható ötvöstárgyak is. A tételek többsége olyannyira hiányos vagy deformálódott állapotban maradt fent, hogy csak a tokok kisebb része volt restaurálható. A projekt során konzervált tokokkal együtt a két őrzési helyen jelentős számú, mintegy 200 tok tanulmányozható. A tokok nagy száma lehetőséget adott arra, hogy a kincstári tárgyakkal és a kincstárra vonatkozó levéltári forrásokkal ösz- szehasonlítva a tokokat mint a tárgyak készítési helyére és idejére vonatkozó, lehetséges „forrásanyagot” is bemutathassam. A Pál herceg idejéből származó inventáriu- mok (1685, 1693, 1696) keveset mondanak a tokokról, de a források alapján több, ma is tanulmányozható tok beazonosítása volt lehetséges. Az összeírások ugyan azt sugallják, hogy a tárgyak tokjaik nélkül voltak elhelyezve a változó helyszínű kincstárban, a Pál herceg halála után datálódott inventárium (1725) viszont ezzel ellentétben azt mutatja, hogy a kincstári darabok többsége visszakerült a tokokba. Az inven- táriumok, számlák és összeírások a tokokra vonatkozóan is szolgáltattak adatokat, de több információt adtak azok a közvetlen analógiák, melyek az Esterházy-kincstárral egy időben kialakult főúri, fejedelmi kincstárak múzeumi prezentációiban bukkantak fel. A tokok díszítése a 16. századtól fogva a könyvkötésekről ismert bélyegző-aranyozással történt, s a rajtuk látható bélyegzők követik a könyvkötések stílusváltozásait. Gyakorta a mesterek is azonosak voltak, bár a tokkészítésre specializálódott műhelyekben is készülhettek. A könyvkötők, így a tokokat díszítő mesterek által használt bélyegzők egyedi megrendelésre készült darabok. Egy-egy, a korban divatos 52
