Prékopa Ágnes (szerk.): Ars Decorativa 30. (Budapest, 2016)

Edit DARABOS: Altera Theca continens.A Research Into Historical Leather Cases made for Esterhazy Treasury Items

ALTERA THECA CONTINENS... AZ ESTERHÁZY-KINCSTÁR TÁRGYAIHOZ KÉSZÜLT, KORABELI TOKOK VIZSGÁLATA ÖSSZEGZÉS Öt évtized óta zajlik az Iparművészeti Mú­zeumban őrzött Esterházy-kincstár súlyo­san sérült tárgyainak restaurálása. 2011-ben egy kevéssé ismert műtárgy-együttes, a kincstár ötvös-, elefántcsont és hegyikris­tály tárgyaihoz készült, többségében kora­beli bőrtokok konzerválása és restaurálása kezdődött el.* A tokok 1918-ban, feltételez­hetően eredeti funkciójuknak megfelelően, a kincstári tárgyakat védve kerültek az Iparművészeti Múzeumba. Nagy többsé­gük azonban Fraknón maradt, ahol több­nyire a hozzájuk kapcsolódó tárgyak nél­kül - a hiányzó kincsek tárgyiasult emléke­ként - ma a fraknói vár kincstártermében találhatók. A kincstár 1948-as kimentése­kor az aranyozott bőrrel borított, faalapú tárolók - hasonlóan a kincstár tárgyaihoz - hiányosan, deformált állapotban, szennye­ződésekkel borítva kerültek elő. A restau­rálási projekt során a több száz töredék rendszerezésével 37 tok darabjait válogat­tuk össze; ezek közül 19 tételt tudunk kincstári tárgyakhoz kötni, melyek között vannak Budapesten és Fraknón őrzött, va­lamint megsemmisült vagy igen töredéke­sen fennmaradt, illetve ma már nem azono­sítható ötvöstárgyak is. A tételek többsége olyannyira hiányos vagy deformálódott ál­lapotban maradt fent, hogy csak a tokok ki­sebb része volt restaurálható. A projekt so­rán konzervált tokokkal együtt a két őrzési helyen jelentős számú, mintegy 200 tok ta­nulmányozható. A tokok nagy száma lehetőséget adott arra, hogy a kincstári tárgyakkal és a kincs­tárra vonatkozó levéltári forrásokkal ösz- szehasonlítva a tokokat mint a tárgyak ké­szítési helyére és idejére vonatkozó, lehet­séges „forrásanyagot” is bemutathassam. A Pál herceg idejéből származó inventáriu- mok (1685, 1693, 1696) keveset mondanak a tokokról, de a források alapján több, ma is tanulmányozható tok beazonosítása volt lehetséges. Az összeírások ugyan azt su­gallják, hogy a tárgyak tokjaik nélkül vol­tak elhelyezve a változó helyszínű kincs­tárban, a Pál herceg halála után datálódott inventárium (1725) viszont ezzel ellentét­ben azt mutatja, hogy a kincstári darabok többsége visszakerült a tokokba. Az inven- táriumok, számlák és összeírások a tokokra vonatkozóan is szolgáltattak adatokat, de több információt adtak azok a közvetlen analógiák, melyek az Esterházy-kincstárral egy időben kialakult főúri, fejedelmi kincs­tárak múzeumi prezentációiban bukkantak fel. A tokok díszítése a 16. századtól fogva a könyvkötésekről ismert bélyegző-aranyo­zással történt, s a rajtuk látható bélyegzők követik a könyvkötések stílusváltozásait. Gyakorta a mesterek is azonosak voltak, bár a tokkészítésre specializálódott mű­helyekben is készülhettek. A könyvkötők, így a tokokat díszítő mesterek által hasz­nált bélyegzők egyedi megrendelésre ké­szült darabok. Egy-egy, a korban divatos 52

Next

/
Thumbnails
Contents