Prékopa Ágnes (szerk.): Ars Decorativa 30. (Budapest, 2016)

Edit DARABOS: Altera Theca continens.A Research Into Historical Leather Cases made for Esterhazy Treasury Items

bélyegzőtípus számtalan variációja megtalálható, de ezek méretben, részleteikben eltérőek, így jól azonosíthatók. Az aranyozás stílusjegyei alapján, ha elnagyoltan is, a hozzájuk kapcsolódó tárgyak korszakolása is lehetséges. Amennyiben aranyozó bélyegzők más, szerencsés esetben jól meghatározható tárgyakkal (pl. az ötvösjegyek alapján) összeköthető tokoknál fordulnak elő, a datálás tovább pontosítható.

A tokok összehasonlítása a más gyűjteményben őrzött darabokkal a díszítésükre használt aranyozó bélyegzők felmérésével, azok kronológiai csoportosításával volt lehetséges. Az Esterházy-tokok bélyegzőinek felmérése alapján hat csoportot tudtunk kialakítani:

1. A kincstár korai tárgyaival egy időben készült, illetve a bélyegzőik alapján a 16. század végére, 17. század elejére helyezhető tokok

2. 17-18. századi, egyedi bélyegzőkkel rendelkező vagy kisebb csoportokba sorolható tokok

3. A 17. század második felére jellemző bélyegzőkkel díszített, két különböző csoportba sorolható nagyszámú tok

4. A 17. század végén, a 18. század első felében készült tokok

5. A 19. század folyamán készült, jórészt díszítetlen tokok

6. A fraknói ékszer- és éremtokok

Bélyegzőik alapján a 16. század végéről,

17. század elejéből származó tokok több, tág datálással bíró tárgyhoz voltak társítha- tóak. Az ehhez a csoporthoz tartozó tokok száma kevés, de több jól dokumentált, korai inventáriumoktól követhető tárgy tokja ide sorolható. Ilyen a Fedeles díszserleg Prudentia allegorikus alakjával, mely II. Rudolf kincstárának 1609-ben felvett inventáriumá- ban tokjával együtt szerepel. A tárgyleírás alapján vélelmezhető, hogy eredeti tárolójával együtt került a kincstárba. A felsorolt csoportok majd mindegyikéhez lehetett külföldi analógiákat társítani, de a legtöbb információt ígérő tárgycsoport az augsburgi kapcsolattal (mester- vagy városjegyek) rendelkező ötvös- és egyéb kincstári darabokhoz köthető. A mintakészlet jellegzetes eleme alapján augsburgi hajlóindás csoportnak elnevezett tokoknak azért is lehet kiemelt jelentőségük, mivel az egyik ide sorolható tárgyat, a Bacchus diadala asztaldíszt egyes kutatók Nádasdy Ferenc kincstárából származónak tartják. A kincstár számos, változatos anyagú tárgyának tokjai sorolhatók ide: rinocéroszszarvból készült serlegek, hegyikristály és elefántcsont tárgyak és számos csészeforma tárgy is. Az azonos bélyegzőkészletből származó aranyozó bélyegzőkkel díszített tokokból számos megtalálható a drezdai Grünes Gewölbe, a madridi Prado gyűjteményében, egy-egy darab pedig egyéb hazai és külföldi gyűjteményekben. Az itt fellelhető tokok egyrészt megerősítik az augsburgi kötődést, másrészt a tárgyak datálásához fontos támpontokat jelentenek. A bélyegzőkészlet összesítése és a hozzájuk kapcsolható tárgyak felmérése azt mutatja, hogy az augsburgi műhely meglehetősen hosszú időn keresztül (1650/1655-1670/ 1675 között) viszonylag redukált mintakészletet használt, a bélyegzőkészlet szignifikáns bővülése s a mintaszerkesztés változása pedig az 1670-es éveket követően mutatható ki. A csoporthoz köthető, a jövőben felbukkanó további analógiák természetesen módosíthatják a felvázolt dátumhatárokat, de mindenképpen folytatásra érdemes a számos ötvösműhelyt, jubilert, közvetítőt kiszolgáló műhely vizsgálata.

Hasonlóan népes csoportot alkotnak azok a tokok, melyeket egyszerű, markáns levélsor díszít. A hozzájuk kapcsolódó tárgyakkal való összevetése alapján el53