Prékopa Ágnes (szerk.): Ars Decorativa 29. (Budapest, 2013)

TAKÁCS Imre: A megújuló budapesti Iparművészeti Múzeum programja

a múzeumba igyekvő vendégek előtt, ha­nem minden arra járó ember számára feltá­rul a Zsolnay-kerámiával burkolt, színes kupolákkal kiemelt Lechner-palota pom­pás látványa. (15. kép) Az eredmény: figye­lemfelhívás egy építészeti remekműre és bizonyos mértékben invitálás is a belépés­re. A továbbra is főbejáratként működő, színes kerámia-előcsarnokon keresztül megérkező látogató nem a kiállításokkal ta­lálkozik azonnal, hanem a megközelítés során szerzett, egyre fokozódó építészeti élményét a félhomályos előcsarnok után felnyíló, fényben úszó, finom színvilágát visszanyert üvegcsarnok impozáns látvá­nya és a környező galériák kiállítótereinek árkádok mögött felcsillanó fényei emelik a csúcspontra. Időt hagynak arra, hogy ezt az előzmények után is meglepetésként ható, egyedülálló épületbelsőt, Lechner nagysza­bású gondolatát a látogató vizuálisan fel­dolgozhassa és élvezhesse. A beléptető ponttól balra a látogatók kényelmét, kellemes időtöltését szolgáló terek sorakoznak: ruhatár, tágas múzeumi bolt, múzeumi kávéház Walter Crane tapé­táival és belső terasszal, valamint a mosdók. Jobbra egészen a Kinizsi utcai homlokzat középtengelyéig a Nemzeti Iparművészeti Könyvtár és Adattár kutató- és kiszolgáló­terei kapnak a tudományos kutatást, az ok­tatást, az elmélyült tájékozódást megillető, kiemelt helyet. A könyvtár tágas olvasóter­mét két irányból lehet megközelíteni: az oldalbejáraton keresztül a múzeum nyitva­tartási rendjétől függetlenül, valamint nyit­vatartási időben a múzeumban tartózkodó közönség részére is megnyíló belső átjárón keresztül. A könyvtári és adattári raktárak az oldalszárny rejtett mélyföldszintjén te­rülnek el. (I1I-IV. tábla) Az előcsarnok központi elosztótér sze­repe tükröződik a lépcsőházak és liftek rendszerében: a kiszolgáló helyiségek és a nyilvános könyvtár mellett az emeletek állandó kiállításaihoz, az üvegcsarnok alá mélyített időszaki kiállítóterekhez (16. kép), az üvegcsarnokhoz és azon keresztül a kerthez és az étteremhez is erről a pontról indulnak a nyilvános útvonalak. Az 500 fő befogadására alkalmas üveg­csarnok továbbra is a múzeum központi rendezvénycsarnoka marad. Itt zajlanak a megnyitó ünnepségek és rendezvények, az akusztika és fényszabályozás kialakításával alkalmas lesz a csarnok koncertek befoga­dására és a Design Múzeum programjához kapcsolódó divatbemutatók lebonyolításá­ra. A hangszerkiállítást befogadó első eme­leti díszterem a kiállítási funkció mellett másodlagosan kamarakoncertek megren­dezésére lesz alkalmas. A nagy állandó kiállítások nagyobbrészt a két körben teljesen körüljárható első emeleten helyezkednek el a gyűjtemények hierarchiáját tükröző rendben, vállalva azt, hogy nem a teljes művészettörténetet fog­juk megtanítani, hanem annak azt a nem kis szeletét mutatjuk be, amelyre gyűjtemé­nyünk lehetőséget teremt. A múzeum erős­ségei, a Kinizsi utcai szárny teljes hosszát kitöltő iszlám művészeti anyag, az Ester- házy-kincstár udvari művei és az 1900 kö­rüli művészet alkotásai jelölik ki a legfon­tosabb súlypontokat. A terv nagy alapterü­letet biztosít a barokk kornak és a 19. szá­zadnak, valamint Kelet- és Dél-Ázsia mű­vészetének is. Ez utóbbi abba a szerencsés helyzetbe kerül, hogy állandó kiállítása az új szárny főemeleti terében kap helyet, ami hasonlóan a Design Múzeum kiállításához a legszabadabb installációs lehetőségeket biztosítja. A múzeum 19. század végi fény­korának értékelése tükröződik a szecesz- szió kiállításának központi elhelyezésében az üvegcsarnokot övező emeleti galérián. 37

Next

/
Thumbnails
Contents