Prékopa Ágnes (szerk.): Ars Decorativa 29. (Budapest, 2013)

TAKÁCS Imre: A megújuló budapesti Iparművészeti Múzeum programja

Nagy előnye ennek a térnek, hogy a 19. századi stílusokat bemutató szárnyból és az ázsiai művészet termeiből is megkö­zelíthető. (VI. tábla) A designtörténet és a kortárs design be­mutatására egyaránt vállalkozó Design Múzeum terei az új szárny második és har­madik emeletén nemcsak a többi kiállí­tótérből, hanem önállóan is megközelít­hetők. Az új szárny önálló közlekedési tengelye, amelyet a kertre nyíló második közönségbejáratnak köszönhetően tudunk megnyitni, különösen jó lehetőségeket kí­nál a Design Múzeum saját programjához. (17-18. kép) A múzeum régi szárnyainak oldalfolyo- sós rendszerét a kiállítások tematikus rend­jéhez illeszkedő, változatos tartalmú ka­binetsor kialakítására tudjuk használni. A kabinetek adnak lehetőséget többek kö­zött a művészeti technikák bemutatására, és itt helyezkednek el a különlegesen kiala­kított ismeretközlő terek, a különböző lá­togatói csoportoknak, gyermek- és ifjúsági korosztályoknak, sérült és különleges be­fogadási igényű látogatóknak szóló speciá­lis tartalmak és interaktív eszközök is. Az állandó kiállítások többórás programot nyújtó, meglehetősen fárasztó látogatási útvonalát a nagy tematikus egységek csatla­kozásánál pihenőterek szakítják meg, ahol a látogató információs eszközök segítségé­vel lehetőséget kap az útvonaltervezésre is. A régi épület kisebbik udvarának alsó szintjén az oldalbejáraton keresztül önálló­an is megközelíthető konferenciaterem épül szoros kapcsolatban az oldalszárny­ban elhelyezett oktatási központ tereivel. A képzési, ismeretterjesztési feladatokat ma­gas színvonalon ellátó és a tudományos élet világát a múzeum tevékenységéhez kapcso­ló egység fontos aktivitási zóna és külső kapcsolódási pont a múzeum számára. A tervnek a látogatókkal szembeni ba­rátságos attitűdje nemcsak a fogadótérhez kapcsolódó kényelmes szolgáltatásokban és a kiállítások közé iktatott pihenőpontok rendszerében nyilvánul meg, hanem abban is, ahogyan a nagyobbik udvarból kialakí­tandó kert programját kezeli. A régi épület­ből és a teljes értékű új közönségbejáraton keresztül kívülről egyaránt megközelíthető kert meghitt és varázslatos helynek ígérke­zik. A lechneri térfalak között a pihenésre, találkozásra, beszélgetésre invitáló tér na­gyon alkalmas a múzeumban szerzett be­nyomás- és élménytömeg rendezésére is. (19. kép) A látogatói útvonal végpontján el­helyezett, kertre nyíló étterem ugyanezt a célt szolgálja. Hasonlóan a könyvtárhoz a kert és az étterem esetében is lehetőség van a látogatási időn túli nyitva tartásra. Mindezeknek a terveknek és elképzelé­seknek a megvalósulása esetén okkal bízha­tunk abban, hogy az Iparművészeti Múze­um hamarosan visszanyeri egykori vonze­rejét a hazai közönség számára, s egyszer­smind az európai kulturális turizmus egyik jelentős célállomása is lesz a magyar fővá­rosban. Látható, hogy a rekonstrukciónak kö­szönhetően az épület alapterülete mintegy másfélszeresére nő, amiből a közönségfor­galmi terület növekedése a legjelentősebb: az eredmény a jelenleginek több mint négyszerese. A megújult épületben a kiál­lítóterek a háromszorosát teszik ki a ko­rábbinak, de a kiállított műtárgyak számá­ban bekövetkező gyarapodás nagysága az igazán megdöbbentő: ezen a téren a növe­kedés tizenötszörös. Ezek a számok sem képesek azonban leírni azt az egyedülálló minőségi fejlődést és kapacitásbővülést, amit az új Iparművészeti Múzeum a re­konstrukciónak köszönhetően el fog érni. Nyilvánvaló, hogy a budapesti Iparművé­38

Next

/
Thumbnails
Contents