Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 28. (Budapest, 2012)
Lilla ERDEI T.: Metallic Thread Lace Ornaments on the Textiles of the Esterházy Treasury
FÉMFONALAS CSIPKEDÍSZÍTÉS AZ ESTERHÁZY-KINCSTÁR TEXTILNEMŰIN ÖSSZEGZÉS Tanulmányomban az Esterházy-kincstár textilneműinek fémfonalas vert csipkéit ismertetem, melyek főként a férfiviseleteken maradtak meg, de szép példányai díszítenek egy püspöksüveget, két terítőt és egy lófejtakarót is. A családi festményeken látható légiesen könnyű - főként női öltözetek részét képező - len- és selyemcsipkék közül egy sem maradt meg az utókor számára. Fémcsipkék. Az Esterházy-fémcsipkék húzott ezüst- és aranyozott ezüstdrótból, hengerelt lamellából, illetve ezek selyemfonal köré font változataiból készültek. Értékes fémfonalak magyarországi skófiumhúzó műhelyekben is készültek, de a kereslet nagyságát mutatja, hogy Törökországból és Nyugat-Európából is rengeteget vásároltak. Ezeket helyi készítésű aranyhímzésekhez, kötött gombokhoz, zsinórozásokhoz, illetve paszományokhoz használták fel. Bár a történeti Magyarországon már a 16. század második felétől jelentős mértékű csipkeverés folyt, fémfonalas csipkék helyi készítésére utaló forrás mindmáig nem került elő. A drága textilneműk fő beszerzési helye Bécs volt, ahol összefutottak Európa fontos kereskedelmi útvonalai. A család rendkívül szerencsésen megmaradt számlái közt Augustin Cleer bécsi kereskedő 1679ben kelt elszámolásában találhatunk fémcsipkére utaló adatokat. A számokat megfigyelve feltűnik, hogy egy típusból egyszerre nagyobb mennyiséget, 24, 32 vagy akár 41 rőfnyit (31,87 m) is vásároltak, amit akár egyetlen ruhához is felhasználhattak. A csipkét a viseletdarab rendeltetésétől függően a szabásvonalak mentén helyezték el, a széleket és a hangsúlyozni kívánt részeket körülvéve, de akár a teljes felületet is beboríthatta. Férfiing. Az atlaszselyem páncéling (ltsz. 52.2370.1., kat. 6.) ún. genovai csipkéje — összesen 11 métert használtak fel a díszítéshez - az egyenes vonalakból kialakított ing szabásvonalait hangsúlyozza. [1-2. kép] A csipke rusztikus hatása, tetszetős, jól variálható virágos-legyezős formája miatt népszerű volt egész Európában mind fémfonalas, mind lenfonalas [3. kép] kivitelben. Számos variációban, hasonló korú magyarországi régészeti leletekben is előkerült, ahol elsősorban a női öltözeteket díszítette. Egyszerűbb kivitelben Kéry János és Czobor Orsolya aranyhímzéses térítőjén (ltsz. 52.2853., kat. 30.) és a gyűjtemény kék selyem ágyterítőjénck (ltsz. 52.2686.1., kat. 29.) belső szélei mentén körben is megtalálható. A páncélinggel azonos szabású a jellegzetes magyar ing, melynek egy gyönyörű példánya az ún. Rákóczi-ing (ltsz. 62.1287.1.). Lenfonalas csipkedíszítése az ujj felső részében, az összedolgozás mentén betétként fut végig. [4. kép] Az írott forrásokból is ismert mindkét ingtípus: „sárga aranytábit, öreg aranycsipkével prémezett páncéling", „egy magyar ing aranyos csipkével". 72