Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 28. (Budapest, 2012)

Lilla ERDEI T.: Metallic Thread Lace Ornaments on the Textiles of the Esterházy Treasury

Dolmány. A kincstárban három csipkés dolmány található. A csipkedíszítés szempontjából a legkülönlegesebb Esterházy Pál nádor esküvői dolmánya (ltsz. 52.2804.1., kat. 8.). [5. kép] Díszítését illetően nem állapítható meg egyértelműen, hogy csipkeverő, gombkötő vagy (arany)hímző munkáról van-e szó. [6. kép] Megjelenését illetően a gros point de Venice felnagyított változatához hasonlít, egyedi darab. [7. kép] Ez az egyetlen olyan csipke a gyűjteményben, amit nem méterben vásároltak, hanem kimondottan erre a kabátra terveztek. Először kiszabták a kabát részeit, rárajzolták a mintát, rávarrták a csipke előre elkészített kisebb-nagyobb mintaelemeit, és csak utána állították össze a kabátot. A fejedelmi udvarokban készült öltözetek különleges hímzésmintáit elismert udvari festők tervezték, mint pl. Mányoki Ádám, Mediczky László. E darab esetében is feltételezhető ez a helyi művészi tervezési mód. A másik két bársonydolmányt hasonló mintájú, „ elegyesen kötött" arany- és ezüstfonalas széles métercsipke borítja. A függőleges sávokban, hullámvonalban hajladozó indák közti teret nagy virágfejek és levelek töltik ki, hosszabb-rövidebb lábakkal kapcsolódnak össze. A korabeli divatos szövetek mintáját utánozzák. A hasonló jellegzetességekkel rendelkező, de pontosabban be nem határolható stílusú 17-18. századi csipkéket összefoglalóan point d'Espagne megnevezéssel szokták illetni. Az egymás mellé helyezett métercsipkék a kabátok teljes felületét beborítják. A vörös kabát (ltsz. 52.2377.1., kat. 11.) mintája egyszerűbb kivitelű. [8-9. kép] A másik - egykor sötétkék, ma zöldeskék — kabát (ltsz. 52.2373.1., kat. 10.) mintája bravúrosabb és látványosabb technikai megoldásokkal készült. [10. kép] A csipkés dolmányokhoz hasonló hatást nyújt az 1680-as évekből származó, aranyhímzéssel és igazgyöngyökkel díszített dolmány is (ltsz. 52.2379.1., kat. 9.). A csipke előnye a hímzéssel szemben, hogy a díszítés megrongálódása vagy az alapanyag megkopása esetén a csipke levehető és egészében vagy részleteiben újra felhasználható volt. Ilyen megoldás fedezhető fel I. Lipót német-római császár koronázási dolmányának (ltsz. 52.2770.1., kat. 3.) hónaljrész toldásánál, mely feltehetően egy későbbi pótlás eredménye lehetett. Mente. A gyűjtemény egyik 17. század elejéről származó mentéje (ltsz. 52.2773.1., kat. 18.) is hasonló típusú csipkével díszített, mint a két utóbbi csipkés dolmány. [11. kép] A laza szerkezetű, nagy virágos, paszományhatást nyújtó csipkeminta nehezen vehető ki a szintén arany- és ezüstfonallal lanszírozott, mozgalmas mintájú selyemszövetből. Nagyobb, már-márhálószerű lábazásai miatt a csipke később, csak a 17. század közepén vagy második felében kerülhetett a kabátra. A mente széleit, nyakát, elejét, alját, az ujjak végeit díszíti, a vállon gallérformán szétterül, és a zsebnyílást keretezi. A hímzések esetében is ezt az elhelyezési módot alkalmazták, mint az Esterházy László 1740 körüli zöld hímzett mentéjén (ltsz. 52.2772.1., kat. 16.) is látható. A másik csipkés mente (ltsz. 52.2803.1., kat. 17.) díszítése az előzőhöz hasonlóan a kabát széleit, az ujjakat, a zsebeket, illetve a hátrész csípőtoldását hangsúlyozza három sorban. [12-13. kép] Mintája a flandriai vert csipke vagy dutch lace fémcsipkébe átültetett változata. Ez az 1660-as évek itáliai selyemszövetének mintájából indult ki, majd a holland polgárság kedvelt csipkéje lett. Érdekes összehasonlítani a fém- és lenszálas csipke krizantém virágmintáját és kis indákkal, levelekkel összekapcsolt szerkezetét. [14-15. kép] 73