Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 28. (Budapest, 2012)

András SZILÁGYI: About the Jewelled Cup in the Esterházy Collection

AZ ESTERHÁZY-GYŰJTEMÉNY NÁSFÁS SERLEGÉRŐL ÖSSZEGZÉS Az Esterházy-gyűjtemény e különleges értékű darabjáról felettébb részletes, az azonosításra kiválóan alkalmas leírás olvasható a családi kincstár 1685. évi inventáriumában: „Edgy eöregh keöves arany lábas Pohár, kit edgy Zeöd [zöld] békán eiileő Gyermek tart, sok szép draga Násfákkal keöreül vetetett, vagyon eöregh smaragd edgy feleöl, más feleölpedig Saffir [zafír] keö, mellyeken Casimir Lengyel király Pecsettye [címere] vagyon ki metczve ". A folytatásban az idézett szöveg akkurátus részletességgel nevezi meg és sorolja fel szám szerint és hiánytalanul mindazokat az ékköveket, amelyek a serleget díszítik. Ez a tételes felsorolás egyértelművé teszi, hogy a leírás lényegében a műtárgy jelenlegi - pontosabban: az 1945. évi súlyos sérülés előtti - állapotát dokumentálja. Ez a körülmény, továbbá az ékkövek, intagliók foglalásának s az egyéb ornamensek applikálásának módja gyakorlatilag kizárja azt a lehetőséget, hogy a serlegen utóbb, azaz 1685 után bizonyos átalakítást végeztek, s ennek során a címeres intagliókat kicserélték és azonos anyagú, megmunkálású, más (újabb) darabokkal helyettesítették volna. Mármost a vésett díszítésű zafír, illetve smaragd intaglió kon - az idézett közléssel ellentétben - nem IL (Vasa) János Kázmér lengyel király címere jelenik meg. Amint a közelmúlt heraldikai kutatása kiderítette és meggyőzően bizonyította, a befoglalt ékköveket a Trautson család két tagjának — Paul Sixtus Trautson (1550-1621) gróf és fia, Johann Franz Trautson (1609-1663) gróf - a vésett címerei ékesítik. Nem kétséges tehát, hogy ezúttal egy nyilvánvaló tárgyi tévedésről, egy helytelen címerazonosításról van szó. Akár napirendre is térhetnénk felette, megállapítva, hogy az 1685. évi inventárium összeállítói bizonyára nem voltak különösebben járatosak a heraldika területén. Önmagában az a tény, hogy a Trautson család címerét annak két, egymástól alig különböző variánsát - nem ismerték fel, egyáltalán nem meglepő. Ami viszont különös, már-már zavarba ejtő: miért épp „Casimir lengyel király"? Mi lehet az oka annak, hogy épp őt, II. János Kázmért, Lengyelország királyát nevezték meg mint a két címer „birtokosát"? A tanulmány arra tesz kísérletet, hogy erre a talányosnak tűnő kérdésre feleletet adjon. A kismartoni Esterházy-rezidencia a 17. század negyedik és ötödik évtizedében két jeles, jelentős esemény színhelye volt. Előbb, 1638 szeptemberében Esterházy István és Thurzó Erzsébet házasságkötésére került sor, majd hét évvel később, 1644 februárjában gróf Nádasdy Ferenc tartotta lakodalmát Miklós nádor leányával, Esterházy Anna Juliannával. Mindkét ünnepségen rangos, tekintélyes személyiségek vettek részt - egyebek között a bécsi császári udvar és a lengyel királyi udvar képviseletében. 53