Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 28. (Budapest, 2012)

Ildikó PANDUR: Links between the Oeuvres of Ödön Lechner and Gyula Jungfer

grafikai lapot számláló gyűjteményből kiállításra kiválogatott hatszáznégy metszetet és litográfiát e kilenc teremből álló kiállításon tárlókba - minden bizonnyal a Lechner-Jungfer féle vasállványokra - helyezve mutatták be. ATörténelmi Képcsarnok teljes metszetgyűjteményét a Szépművészeti Múzeum épületében helyezték el. A grafikai osztály berendezését 1905-ben Toroezkai Wigand Ede tervezte. A metszetek raktározására szolgáló, Pulszky Károly idejéből való portefeuille-öket (tokokat) Vayer Lajos egy 1940. évi publikációjában még mint „mind a jó állapotban való megőrzés, mind a könnyebb kezelés szempontjából a legcélszerűbbet" említi. A speciális kialakítású Lechner-féle díszes kovácsoltvas állványok a reprezentatív bemutatást, nem pedig raktározás célját szolgálták. Az eredetileg az Országos Képtár műlapjai számára készített Lechner-féle vasasztalokat 1907-től - ugyanazon a helyszínen - a Történelmi Képcsarnok válogatott metszetanyagának bemutatására vették további használatba. Feltehetően hosszú távra, hiszen ebben az évben dr. Kammerer Ernő, a Szépművészeti Múzeum, egyúttal a Történelmi Képcsarnok igazgatója kisebb biztonsági munkák mellett - a tárlók padlóhoz csavarozása céljából kereste meg Jungfer Gyulát. Az 1907-ben megnyílt tárlatot az első világháború kitörésével jó időre bezárták. Az 1923-ban újranyitott kiállításon még bizonyosan ezeket a vasasztalokat használták, hiszen egy évvel korábban, a Horthy Miklós Képcsarnokbeli látogatását megörökítő fotón a falak mellett láthatók. Az Akadémián 1935 körül készült fényképeken is könnyen azonosíthatók. 1934-ben a Magyar Történelmi Képcsarnok a közgyűjtemények megosztása kapcsán az Országos Magyar Történeti Múzeum részévé vált. A két intézmény között az átadás-átvétel csak 1939-ben történt meg, addig a metszetgyűjtemény lapjai részint a Szépművészeti Múzeumban, részint az Akadémia 1907-ben megnyílt kiállításán maradtak. Ekkor - ugyancsak Vayer Lajos 1940. évi beszámolója szerint - „az Akadémia termeiben a kevéssé korszerűvé vált kiállítás bezárult... A kiállított metszetek visszahelyeztettek a metszetgyűjtemény anyagába és az egész metszetgyűjtemény ...a Magyar Nemzeti Múzeum régi épületében új otthont talált." A Lechner Ödön terve szerint a Jungfer-műhelyben készített speciális, „kevéssé korszerűvé" vált bútorok használatáról az Akadémia-beli kiállítás lebontását követően nincs adatunk. Történetének kutatásához fontos adalékot jelenthet a műtárgyvédelmi elvek változásának irányában folytatott vizsgálódás, amelyhez jelen tanulmány csak néhány szempontot kíván fölvetni. A Nemzeti Múzeum tervezője, Pollack Mihály már 1844-ben terveket nyújtott be a múzeum könyvtártermeinek „stílszerű berendezéséről." Az anyagi és egyéb okokból évtizedekig elhúzódó további berendezkedés a műtárgyelhelyezés kényszermegoldásainak - főúri kastélyból átadott, korábbi kiállításra készült bútorok, illetve régi könyvtárszekrények másodlagos felhasználása, házilagos festett léc-installáció, stb. - egész példatárát nyújtotta. Szalay Imre, 1894 és 1916 közt a Nemzeti Múzeum igazgatója, egyúttal a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelője 1907-ben készült, Múzeumainkról című összefoglalójának célja az volt, hogy „.. .útmutatással szolgáljon, gyakorlati tanácsokat adjon múzeumi építkezések vagy helyiségek beosztása, bútorozása s kezelése körül." A kiadványban szereplő egyes megál109