Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 28. (Budapest, 2012)

Ildikó PANDUR: Links between the Oeuvres of Ödön Lechner and Gyula Jungfer

lapítások - pl. „Vasfoglalatot a szekrénynek csak ama részén szoktunk alkalmazni, amely beüvegeztetik; egyebütt a fa is tökéletesen megfelel. ... A szekrénynek, mint kizárólag a gyűjteménytárgyak megóvására szolgáló bútornak, teljesen alárendelt szerepet kell a gyűjteménytárgyakkal szemben játszania, alakja, színe lehetőleg egyszerű legyen." - azt tükrözik, hogy a LechnerJungfer féle díszes kialakítású, színezett kovácsoltvas tárolóbútorok ekkor már elavultnak tűnhettek. A Szépművészeti Múzeum puritán grafikai berendezéséhez Toroczkai a modern formákat 1905-ben már oly „szerencsésen tudta összekapcsolni a célszerűség követelményeivel", hogy- mint Petrovics Elek 1939-ben a Pesti Naplóban írta - terveit a „müncheni pinakotékák főigazgatója is elkérte hasonló célú megvalósításra". A Jungfer-műhely tevékenységére nem lett jellemző múzeumi berendezések gyártása, noha máskor is kapcsolatba került képtartó kapcsok, képakasztók stb. révén - speciális múzeumi eszközökkel, berendezésekkel. A minden művészi igényt nélkülöző hasonló tömegmunkákra vonatkozó adatok leginkább múzeum- és műhelytörténeti jelentőségűek. Az 1907. évi kiadvány összeállításában nyújtott segítségért Szalay Imre építészek és közgyűjteményi szakemberek mellett olyan kivitelező cégeknek is köszönetet mondott, mint a Schlick-féle vasöntöde, amelynek vasszerkezetű könyvtári polcrendszerét 1913-ban az Iparművészeti Múzeum is megvásárolta könyvtára számára. A múzeum „angol vitrineknek" nevezett, többféle típusú - mára részben a régiek alapján újakkal pótolt - eredeti tárlóit Thék Endre gyára kivitelezte. Zárait a londoni Chubb & Son's cégtől rendelték meg. Elképzelhető, hogy az „angol" jelző egyúttal másra is utal: a londoni South Kensington (ma Victoria and Albert) Museum által 1877-ben kiadott katalógus üvegezett vitrintípusai valószínűleg előképül szolgálhattak a hasonló méretű és felépítésű Thék-féle darabokhoz. 110