Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 27. (Budapest, 2009)

Katalin E. NAGY - Ádám BÍRÓ - Ádám BOLLÓK - László KÖLTŐ Péter LANGÓ - Attila Antal TÜRK: Byzantine Silk Fragments from a Tenth-century Grave at Fonyód

BIZÁNCI SELYEMRUHA TÖREDÉKE EGY FONYÓDI 10. SZÁZADI SÍRBÓL ÚJABB ADATOK A KÁRPÁT-MEDENCE 10. SZÁZADI VISELETTÖRTÉNETÉHEZ* ÖSSZEGZÉS 1988-ban Fonyódon a Magyar Bálint Általános Iskola épületének bővítésekor, csapadékvíz-elvezető csatorna építése közben honfoglalás kori temetkezésre bukkantak. A sír egy 20 év körüli férfi maradványait rejtette, melynek leleteit - a textilek kivételével - Költő László 1996-ban röviden ismertette. Tanulmányunkban a fonyódi sír jelenleg rendelkezésre álló 16 db kisebbnagyobb textiltöredéke közül a négy töredékből álló, egykor összefüggő ruhadarab részeit képező selyemmaradványokat mutatjuk be. 2009 tavaszán a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum raktárából a textilmaradványok kisebb-nagyobb földlabdákkal és az emberi váz különböző részeivel együtt E. Nagy Katalinhoz kerültek restaurálásra és tudományos feldolgozásra az Iparművészeti Múzeumba. A restaurálás során a leletekről előbb műanyag szitán kellett a nagy mennyiségű felületi földszennyeződést (1.1—4. kép) ionmentes víz többszöri tamponálásával kíméletesen eltávolítani. Ezt követően a szikkadt szövet felületét csipesz segítségével kellett a növényi indáktól és gyökerektől (2.1-4. kép) megtisztítani. A textil szétbontása során egy vékony aranylapocska (2.4; 3.1 kép), egy hasonló méretű, átlyukasztott kis ezüstlapocska, illetve 2 darab aranyozott ezüstveret került elő (3.3-6 kép). A szövetmaradványon először egy szabásvonal bontakozott ki (4.1 kép), majd a bontás további fázisai során egyértelműen kiderült, hogy a két határozottan vágott szélű, elhajtott textilt egykor selyemcérnával varrták össze (4.2 kép). Az enyhe Z sodratú selyemcérna-fonalakból azonban csupán egy kb. 10 cm hosszú szakaszt sikerült megmenteni. A textiltöredék másik szélén az egymásra hajtott szöveten két határozottan vágott szélű lyuk volt (4.3-4 kép). A lyuk körül kiegyenesített gyűrődés eredetinek bizonyult, azaz nem másodlagosan, a sírba kerülés vagy a postdepozícionális folyamatok során keletkezett a textílián, hanem annak viselete során, hajtásként volt jelen. A hajtás feltehetően azért készült, hogy a textíliára felerősített tárgy - amely számára a lyukat készítették - felhelyezéséhez és megtartásához vastagabb anyag álljon rendelkezésre. A restaurálás folyamán a szövet nedvesítését addig kellett újra és újra ismételni, amíg az egymásra gyűrődött szövet teljesen ki nem simult. Ekkor vált láthatóvá, hogy a textiltöredék összesen négy, jól elkülöníthető szabott részből áll (6. kép). Az egyes szabott selyemszövet széleket selyemcérnával egymáshoz varrták, majd félszélességben kétfelé hajtották (7.3 kép). A négy szabott résznek 6 szabott széle van (5.2; 6 kép). Tekintve, hogy a szövetmaradványok a gerinc* A tanulmány a Bizánc Közép- és Kelet-Európában (régészeti és művészettörténeti kutatások) című (No. NK 72636) OTKA program keretében készült. 34