Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 27. (Budapest, 2009)

Györgyi FAJCSÁK - Andrea FÜZES: Chinese Embroidered Screen from the Turn of the 19th and 20th Centuries

KÍNAI HÍMZETT PARAVÁN A 19-20. SZÁZAD FORDULÓJÁRÓL TÁRGYTÖRTÉNET ÉS RESTAURÁLÁS ÖSSZEGZÉS A 19. század közepe óta mind sűrűbben megrendezett nagyszabású világkiállítások állandóan keresett kínai termékei voltak a bronzedények, a lakk-, bambusz- és fabútorok, különös tekintettel az állványokra és a paravánokra. Ez utóbbiak nem voltak ismeretlenek Európában. A barokk-rokokó főúri kastélyok lakk-kabinetjeiben, budoárjaiban és egyéb belső tereiben gyakran helyet kapott a paraván; e bútortípus legértékesebb darabjait főként francia műasztalosok készítették. Kínában e bútortípus története bő kétezer évet ölel fel. Szélfogóként az ágyak, székek mögé vagy köré állították az ellenzőket. Legtöbbször az észak-déli tengelyre felfűzött udvarsorok épületeiben az északi falnál álltak. Ellenzők elé állították az ülőbútorokat: a székeket és az asztalt, amely körül a vendégek és a házigazda helyet foglaltak. A fakeretbe többnyire festett vagy hímzett selyemképet feszítettek. Leggyakrabban a kedvelt kínai festészeti témákat - tájképeket, madár-virág kompozíciókat - ábrázolták. Magyarországon a 18. század második felétől maradtak fenn paravánok. A 19. század második felében a szalonok és a hálószobák kedvelt bútoraként használták: tértagoló elemet s az elvonulást, intimitást szolgáló bútort egyszerre láttak benne. A Hopp Ferenc KeletÁzsiai Művészeti Múzeum kínai gyűjteményében őrzött paravánt Bozóky Dezső (18711957), az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében szolgáló orvos vásárolta Kantonban. A feketére pácolt, diófa keretű paraván textilbetétjének különlegessége abban áll, hogy kínai női viseleti darabokból állították össze a 19. század végén - 20. század elején. A paraván közepét egy női mellény kétharmadának felhasználásával, keretét női ruhaujj-végek egymáshoz illesztésével alakították ki. A textilbetétet négy enyhén ívelt lábú keretbe fogták, ennek felső keresztlécét mandaringombok díszítik. A tárgy a dél-kínai Kanton egyik műhelyében készülhetett. Formáját, anyagait és díszítésrendjét tekintve egyaránt a 19-20. század fordulójának jellegzetes kínai export bútora, amely méltán keltette fel az odalátogató európai utazó figyelmét. A paraván restaurálása A paraván fakeretébe foglalt textília öt részből áll. A keret belső méretére kiszabott selyem alapszövetre illesztették a mellénytöredéket a nyakkivágására applikált rátéttel, amelyet a hímzés szélén körbefutó keskeny szalag és a világos alapú bordűr keretez. A selyemből készült szövetek közül a mellénytöredék forgófonalas kötésű, a keskeny szalag, a bordűr és a nyakkivágásra helyezett rátét pedig szabályos, nyolcfonalas atlaszkötésű. Díszítésük laposöltéses, lemezöltéses, hasított öltéses, valamint kínai csomóöltéses és száröltéses selyemhímzés. Fémfonalas kontúrozással készültek az egyes írástudók viseleti darabjai. A paraván diófa kerete feketére pácolt, politúrozott felületű. Esztergálással készült díszgombok takarják a lábakat rögzítő csavarokat. 182