Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 27. (Budapest, 2009)

Enikő SIPOS: Hungarian-Related Textile Works in Switzerland

MAGYAR VONATKOZASU TEXTILMŰTÁRGYAK SVÁJCBAN ÖSSZEGZÉS Magyar szempontból fontos textilemlékeket őriznek a Berni Történeti Múzeumban és a St. Galleni Textil- és Ipartörténeti Múzeumban. E műtárgyak III. Endre magyar király özvegyének, Habsburg Ágnesnek a tevékenységével állnak kapcsolatban, aki megözvegyülve, 1301 és 1364 között a család svájci birtokán élt. Gazdag kincstárából, amelyet Magyarországról magával vitt, sok jutott a königsfeldeni zárdának. A königsfeldeni klarissza kolostorból származó három magyar címeres zászló a tárgytípus legrégebbi magyarországi emlékeinek tekinthető. Heraldikai díszeik alapján valószínűsíthető, hogy lovagzászlók voltak, amelyeket fejedelmi személyek temetésekor hordtak, majd a mauzóleumban helyeztek el. Feltehetően Habsburg Ágnes életében készültek (1330 körül), de nem egy időben. Erre utal, hogy méretük és készítésmódjuk is eltérő. Kettőre ráfestették, a harmadikra vászonból applikálták rá a díszítmény hangsúlyos motívumait, a kereszteket. A Berni Történeti Múzeum középkori hímzései között két hímzett antependiumot is őriznek, amelyek közvetlenül Habsburg Ágnes tevékenységéhez köthetők, és a königsfeldeni kolostor kincstárának 1357. évi leltárában azonosíthatók. Méretük is azonos: 318 x 90 cm. Az egyik oltárelőlapot Krisztus életéből vett jelenetekkel díszítették (Bécs vagy Prága, 1340 körül). A másik antependium középső képmezejében a keresztre feszítés jelenete foglal helyet Máriával és Jánossal (1340 körüli, felsőRajna-vidéki műhelynek tulajdonítja a kutatás.) A selyem- vagy vászonanyagok festéssel, pecsételőkkel vagy dúcnyomással való díszítése ebben az időszakban általános gyakorlat volt. Sokszor a hímzés alá is így vitték föl a mintát. Ezek a festett textilek vagy különleges alkalomra szánt darabok voltak, vagy azért készültek így, mert az Itáliában, Spanyolországban speciális mintával megrendelt bársony- és selyemszövetek rendkívül drágák voltak, és hosszú ideig tartott megszőni őket. A festés és a színezés alapvetően különbözik egymástól. Festésnél közvetlenül vagy alapozás után a szövet felületére viszik fel a kötőanyaggal kevert festéket. A receptek azt mutatják, hogy textilalapra hasonló módszerekkel festettek, mint fatáblára. Színezésnél az anyagot átitatják a növényi vagy állati eredetű színezékek vizes oldatával, és fémsókkal kezelik a színezék rögzítésére, illetve előhívására. A középkorban használt textilszínezékek legtöbbje ugyanis csak akkor volt színtartó, ha valamilyen fémsó oldatával, azaz páccal kezelték az anyagot. Ugyanaz a színezék különböző pácokkal más-más színt ad, ezért a középkorban használt tíz-tizenkét féle színezékkel az árnyalatok széles skáláját tudták előállítani. A két festett zászló készítésmódja, úgy véljük, nem nagyon különbözhetett attól, amit Cennino Cennini firenzei festő 1390 körüli „II Libro dell' Arte" című, sokat idé151