Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 27. (Budapest, 2009)

Enikő SIPOS: Hungarian-Related Textile Works in Switzerland

zett munkájában leírt. Az eljárás lényege, hogy páccal rajzolják fel a motívumokat az anyagra, majd megszárítják. A száraz szövetet festékoldatba (színezékbe) merítik, majd ismét megszárítják. Ha ezután vízben kimossák, a színezék kioldódik azokon a helyeken, ahol előzőleg nem kezelték a páccal. A harmadik zászlóra az applikált keresztet festett vászonból vágták ki. Az „opus consutum"-nak nevezett applikáció a középkorban gyakran alkalmazott hímzéstechnika volt. A megnövekedett igények szükségessé tették a munka meggyorsítását. A módszer előnye nem csak az, hogy egyszerűen és gyorsan nagyon dekoratív hatások érhetők el a különböző színű vagy mintájú anyagok felvarrásával vagy a motívum negatív és pozitív foltjainak variálásával, de jó lehetőség az egyébként drága anyagok maradékainak vagy a tönkrement darabok jobb részeinek másodlagos felhasználására is. A 14. századi kézművesek Európa nagyvárosaiban confraternitásokban vagy céhekben dolgoztak. Királyi udvarok elszámolásai és különböző inventáriumok alapján bizonyosra vehető, hogy hímzések az előkelők palotáiban és egyházi központokban is készültek, ahol ez komoly, szervezett munka volt. A műhelyek modellrajzokat és saját vázlatokat bizonyosan használtak a tervezésnél, mivel bonyolultabb mintákat csak előrajzolás alapján lehetett készíteni. A hímzésminták átmásolásának többféle módja is ismert. A különféle másolási technikák nemcsak felgyorsították a munkát, de egyúttal a többszöri ismétlés is lehetővé vált. A hímzéseket keretbe feszített anyagra varrták, aranyozott ezüst-, ezüst- és színes selyemfonalakkal. Lenfonalak főleg töltőanyagként fordulnak elő a domború részeknél. A domború részek plaszticitását esetenként bőr, pergamen vagy vászon alátétekkel biztosították. Csak kevés öltésfajtát és módszert használtak. A hímzés eszközei sem különlegesek, sem drágák nem voltak. Az egyszerű fakeret, különböző finomságú tűk, esetleg gyűszű és az öltésmódok évszázadok óta szinte semmit nem változtak. 152