Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 26. (Budapest, 2008)

Róza BRENNER: Conservation of a Pair of 18th Century Leather Boots Shrunken and Deformed at High Temperature

MAGAS HŐMÉRSÉKLETEN ZSUGORODOTT ES DEFORMÁLÓDOTT 18. SZÁZADI BŐRCSIZMA RESTAURÁLÁSA ÖSSZEGZÉS Az Esterházy-gyűjtemény egyetlen fennmaradt, rokokó ízléssel hímzett lábbelijét feltehetőleg Esterházy Miklós (1765-1833) herceg, a nagy hírű családi képtár alapítója viselte. A 20. század elején az Iparművészeti Múzeumba került, később a letéti szerződés keretében ott őrzött főúri gyűjteményt a II. világháború ideje alatt a család jobbnak látta Tárnok utcai palotájának pincéjében elhelyezni. A palotát azonban 1945 januárjában egy pusztító bombatámadás lerombolta. A kiégett és romba dőlt épület törmelékei alatt további három évet eltöltött tárgyak erősen roncsolt állapotban kerültek elő, majd 1949től ismét az Iparművészeti Múzeumban kerültek elhelyezésre. A bordó bőrbéléssel, bőrtalppal, sarokkal és ezüstözött rézsarkantyúval ellátott vörösesbarna bőr csizmapárt fémszálas és fiitteres hímzés díszíti. A csizma három részből szabott, felsőrésze kecske-, bélése juh-, talpa pedig marhabőrből készült. Az ezüst fémszálas hímzések és fiitterek rögzítéséhez sodrott selyemfonalat, a szabott bőrrészek összeállításához pedig lencérnát használtak. Az 1945-ben bekövetkezett legdrasztikusabb elváltozásokat a magas hőmérséklettel való közvetlen érintkezés és a romok alatt töltött idő, illetve az évszakonként feltehetőleg váltakozó klimatikus viszonyok okozták. A felsőrész- és talpbőr erősen meggyűrődött és kiszáradt, szinte mozdíthatatlan keménységű és igen erőteljesen deformált volt. Az egyik csizma eredeti magasságának kb. 80%-ára zsugorodott össze, és a ráomlott súlytól egészen összelapult. A fémszálas hímzések, fiitterek és sarkantyúk korrodálódtak, fekete színűek voltak. A hímzést rögzítő cérna több helyen meggyengült és elengedett, ezért a fiitterek helyenként hiányoztak. A nem zsugorodott csizma torzult fejrészén a bőr több helyen szétszakadt. Az ezüstözött sarkantyú felső rögzítőpántjáról letört, és a talp felé hajlott. A bőr teljes felületét vöröses színű, az apró repedésekben is megülő földes porréteg, a fiittereket pedig korom borította. A restaurálás során, a száraz tisztítást követően került sor a bőr lágyítására. E műveletet párakamrában végeztem, melyben a kb. 56%-os relatív páratartalmat kalciumnitrát telített oldata biztosította. A megfelelő érték elérése kb. két hét alatt sikerült, mivel a műhelyben eredetileg jóval alacsonyabb (kb. 30%) volt a páratartalom, az erősen kiszáradt csizma pedig a kamrába téve mindig magába szívta az újabb és újabb nedvességet, melyet a maga felett kb. 75 %os páratartalmat biztosító nátrium-klorid telített oldatának behelyezésével és többszöri újranedvesítésével próbáltam pótolni. Mindezzel párhuzamosan a külső légteret is igyekeztem párásítani, így a fűtési időszak ellenére a műhelyben több hónapon keresztül sikerült biztosítani a 45-50%-os, a párakamrában pedig az 55-56%-os páratartalmat. A csizma a megfelelő érték elérését követő néhány napon belül lágyulni kezdett.