Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 26. (Budapest, 2008)
Anna RÁKOSSY - Noémi VARGA: Ein Dolch aus dem 16. Jahrhundert in der Esterházy-Schatzkammer
fegyvertárának egy-egy tőrét, illetve a szintén az utóbbi gyűjteményben lévő, ún. Kállay János-tőrt. A tőrök pengéi eltérő minőségűek és kialakításúak. Az Esterházy-tőr pengéje sima, a keresztvasnál íves bemélyedések láthatóak rajta, amelyek szinte ismétlik a keresztvas sárkányfejeinek vonalát. Ilyen bemélyedések más pengén - jelenlegi tudomásunk szerint - nem jelennek meg, valószínűleg csak díszítés céljából készültek. Az említett tőrök keresztvasainak egyetlen azonos eleme a sárkányfejes végződés, egyéb részleteik azonban eltérőek. Az Esterházy-tőr keresztvasán az öntött sárkányfejek két - stilizált növényi ornamentikával díszített, zománcos - négyzetes mezőre osztott középső elemhez kapcsolódnak. Ebbe a részbe illeszkedik a csontmarkolat hatszögletű végződése. A keresztvasat és az öntött, tömör sárkányfejeket díszítő zománcos lemezeket külön foglalták be, ahogyan a szemeket hangsúlyozó türkizeket és a hüvely előoldalának lemezébe illesztett zománcos lemezeket is. Az Esterházy-tőr hüvelyének díszítése - a kartusokba komponált, rumi elemeket idéző növényi ornamentika és a végtelen csomó váltakozása - mindkét oldalon hasonló ritmusban ismétlődik. A bécsi tőr hüvelyének hátoldalán ugyanez az elrendezés látható. A tárgyalt díszfegyvereken a török, illetve perzsa stílusú motívumok mellett jellegzetes európai díszítmények is megjelennek. Az egyik ilyen elem a tőr keresztvasán lévő, jellegzetesen magyarországi gótikus motívum, a bogáncsos és megnyúlt bibéjű virágos kehelypárta. A tárgyunk legközelebbi analógiáiként ismert tőrökön ilyen díszítést nem láthatunk, jóllehet ezeknek keresztvasa eltérő végződésű. Gótikus liliomos párta díszíti a Magyar Nemzeti Múzeum egy 15. század végi török kardját, azonban erről Kovács S. Tibor megállapította, hogy ezek a díszítmények a fegyver 16. század eleji átalakítása során kerültek a hüvelyre. Az Esterházy-tőr esetében - mint annak vizsgálata során bebizonyosodott - nincs szó átalakításról, a pártadísz eredetileg is a dísztőrhöz tartozott. Az Érseki Gyűjteményi Központ egyik középkori kelyhét díszítő párta mind motívumában, mind méretében megegyezik a tőr keresztvasán lévő pártával. Ezek az öntvények azonos forma nyomán készültek, mégsem lehet ennek alapján kijelenteni, hogy azonos műhelyből vagy éppen azonos időből származik ez a két ötvösmű. Az Esterházy-tőr keletkezési idejét a 16. század második negyedére tehetjük, míg az egri kehely középkori elemei a 16. század első negyedében keletkezhettek. A másik, jellegzetesen európai díszítmény a hüvely hátoldalán lévő, a hordkarikát tartó öntött maszkaron vagy „ördögfej". A pártához hasonlóan ez sem utólagos átalakítás során került a fegyverre. Ugyancsak ördögfej tartja a hordkarikát a Kállay-tőr hüvelyének hátoldalán is, bár ez utóbbi más jellegű. Az Esterházy-tőr hüvelyének cizellált díszítése némiképp eltér a török ötvösműveken megjelenő rumi mintától, mintha az európai mester utánozni próbálta volna a török motívumokat. A tárgyalt fegyverek közül kettő datált és mindkettő címerrel is ellátott: az egyik a bécsi fegyvertár tőre, amelyen kétszer is megjelenik - egyszer a keresztvason, egyszer a hüvelyen - egy, a jelenlegi tudomásunk szerint azonosítatlan „M d" betűkkel ellátott címer, amelyet a hüvely peremén a bevésett 1549-es évszám kísér. A tőr 1607 előtt már II. Rudolf kincstárában volt, azonban arról nem állnak rendelkezésre források, hogy honnan, kitől és mikor kerülhetett az uralkodó - vagy elődje, II. Miksa (uralkodása: 1564-1576) - tulajdonába. A másik a Magyar Nemzeti Múzeum fegyvertárában lévő ún. Kállay-tőr, amelynek markolatát a
