Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 26. (Budapest, 2008)

Imre TAKÁCS: Opus duplex in der Goldschmiedekunst des 13. Jahrhunderts und die höfische Kultur

OPUS DUPLEX A 13. SZÁZADI ÖTVÖSSÉGBEN ÉS AZ UDVARI KULTÚRA ÖSSZEGZÉS Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében található egy plasztikus indákkal, gyöngyökkel és ékkövekkel díszített ezüst korong, amelynek párdarabját a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi. (Korábban mindkettő a Zichy család tulajdonában volt.) Hasonló felépítésű, hiányos korongpár került elő Budapest területén (Magyar Nemzeti Múzeum), egy másik, törött állapotú darabra a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tyúkod határában bukkantak (Nyíregyháza, Jósa András Múzeum). E tárgyak különlegessége, hogy az indák kupolaszerűén felemelkednek a kör alakú alaplemez fölé, a hordozó lemez és a díszítés így két rétegre bomlik. Ezt a jellegzetességet az opus duplex, ez a középkor óta ismert terminus technicus írja le a legkifejezőbben. Kovács Éva egy 1973-ban megjelent tanulmányában a 13. században elterjedt divat tartozékaként határozta meg a korongokat: eredetileg palást vállrészére felvarrt díszek voltak, amelyek azt a célt is szolgálták, hogy elfedjék az összekapcsoló zsinór vagy szalag rögzítési pontjait. Eredete a bizánci udvari divatra, nevezetesen a császári gálaruházat darabjait, a tunicát és a díszpalástot ékesítő orbiculi használatára vezethető vissza. A forma adoptálására a 12. századi keresztes hadjáratok idején kerülhetett sor. A stílus egyik kiemelkedő kvalitású példája a Magyar Nemzeti Múzeumnak a Jankovich-gyűjteményből származó, nagyméretű, csaknem teljesen ép állapotú pávás ékszere, amelyet az Esztergom melletti Bajnán találtak 1808-ban. Hasonló kialakítású a British Museum sárkányos kösöntyűje és a Victoria and Albert Museum sárkányokkal és oroszlánokkal díszített kösöntyűje, amely a 19. század végén budapesti gyűjteményből került Londonba, valamint az a bronzból készült csattöredék, amelyre 1987-ben bukkantak a budai vár területén (Budapesti Történeti Múzeum). Az olcsó anyaghasználatból az ízlésirányzat helyi divattá alakulására, a populanzálódásra következtethetünk. Az ékszercsoport legtalányosabb tagja egy ma már csak rajzról ismert, trapéz alakú ékszer, amelyet az Imre magyar király özvegyeként II. Frigyes császárhoz feleségül adott Konstancia palermói sírjában találtak 1781-ben. Az opus duplex történetével foglalkozó művészettörténészek figyelmének fókuszában két eredendően női használatra szánt fejdísz áll, amelyeknek szétszerelt darabjai a krakkói székesegyház híres „koronakeresztjén" maradtak fenn. Eredetükről megbízható források tudósítanak, amelyek IV. Béla magyar király 1224-ben született, 1239ben Merész Boleszló krakkói herceggel eljegyzett leányával, Kingával hozzák kapcsolatba. Hasonló technikai részleteket tartalmaz a plocki Szent Zsigmond-ereklyetartó koronája és a sevillai székesegyház kincstárából a 19. században eltűnt korona. Az ötödik opus duplex korona töredékei Románia területén, a magyar királyság középkori határának közvetlen közelében kerültek elő (Bukarest, Museul National de Istorie a României).