Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 25. (Budapest, 2007)

Erzsébet VADÁSZI: Deux petits meubles en acajou

ma már sajnos háborús veszteségként könyvelhető el.

Második kisbútorunk egy varróasztalka. Fényezett mahagóni borítású, tűzaranyozott bronz veretelésű. Négy apró, lapított pogácsa tagon nyugvó hengeres lábát H alakban összekötők kapcsolják. Káváján elől középen bronz rátétes babérlevélsor fogja közre a ro- zettadíszes kulcslyukpajzsot. Felhajtható lapján egykor beeresztett tükör volt. Fiókjának belseje rekeszes osztású, középen a fenéklap kerek nyílást takar, feltehetőleg ide helyezték a vászonból készült fonáltartó zsákot. A leveles ládikához hasonlóan ez a tárgy is a lebombázott budai Tárnok utcai Esterházy palotából került gyűjteményünkbe, előzőleg minden bizonnyal a kismartoni palotában használhatta Esterházy II. Miklós felesége, Maria Josefa Hermengilde, Liechtenstein József

herceg és gróf Stembeg Leopoldina leánya, csillagkeresztes palotahölgy.

E francia varróasztalka az empire-hoz vezető directoire et consulat stílus tipikus példája. A XVI. Lajos stílusát még őrző, de szigorúbb bútorformán, visszafogott, könnyed, mértékletes dekoráció jelenik meg. Jól fényezhető, „selymes vagy foltos” mahagóni borítása alapján ez is 1810 előtt készülhetett, ekkor ugyanis Napóleon megtiltja a kubai és nica- raguai mahagóni behozatalát Franciaországba. E kicsi, hordozható asztalka fő szerepet kap a francia neoklasszicista szalonokban és budoárokban. E korszak legszemélyesebb, legintimebb tárgya. Az Esterházy asztalkához Joséphine Bonaparte Malmaison-i kézimunka asztala, Jacob Desmalter jelzett műve a Trianon Palotában, és a párizsi Mobilier National kisbútora áll legközelebb.

42