Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 24. (Budapest, 2006)

Lilla ERDEI T.: Chantilly-Laces in the Textile Collection of the Museum of Applied Arts

CHANTILLY CSIPKÉK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM TEXTILGYUJTEMENYEBEN - DR. FETTICK OTTÓ EMLÉKÉRE, SZÜLETÉSÉNEK 130. ÉVFORDULÓJÁN ÖSSZEGZÉS A jelen dolgozat az Iparművészeti Múzeum gazdag, közel 5.000 darabos csipkekollekciójából a 19. század folyamán jelentős értéket képviselő kézi Chantilly csipkéket mutatja be. A kutatás nehézségét az e témára vonatkozó magyar szakirodalom hiánya és a csipkegyűjtemény feldolgozatlansága adta, ezért a készítéstechnikából indultam ki. Elméleti alapot a külföldi szakirodalomból - múzeumi katalógusokból, csipketörténcti cikkekből és korabeli divatlapokból - gyűjtöttem össze. A Chantilly csipke megnevezés alatt azt a laza szerkezetű vertcsipkét értjük, mely folyamatos szálvezetéssel, azaz az alapháló a mintával egy munkafolyamatban, leggyakrabban vékony, fekete selyemből készült. E 18. század második felében kialakult csipkefajta hálója kezdetben 'point de Paris', később, 1820 után a lazább szerkezetű 'fond clair' (más néven tüllháló) lett. Mintaelemeit kizárólagosan félveréssel töltik ki, és vastagabb szállal kontúrszálat vezetnek benne. Díszítő kitöltésként honeycomb hálót, a széleken pikót használnak. Ez a csipke az egyik legdrágább vertcsipke fajta. Köszönhető ez értékes és hajszálvékony alapanyagának, különleges és aprólékos technikájának, hatalmas méretű, művészien megtervezett darabjainak, valamint nem utolsósorban fekete színének, mely még szemrontóbbá teszi a készítés egyébként is nehéz, hosszadalmas és fáradságos folyamatát. A 19. század közepén élte fénykorát. Drágasága miatt a francia királyi udvar, majd Európa és Oroszország legfelsőbb arisztokráciájának kiváltsága lett. Legnagyobb számban a francia Bayeux, Caen és a belga Grammont, Enghien város manufaktúráiban készítették. [5. tábla] A 19-20. század eleji gépesített változataik a városi polgárság viseleteiben is helyet kaptak. A legszebb és legnagyobb számú Chantilly csipke elsősorban a jelentős gyűjteménnyel rendelkező gr. Hunyady Károlyné gr. Nádasdy Mária Irma, dr. Fettick Ottó és gr. Bolza Alfonzné Vásárhelyi Cecília gyűjteményéből került a múzeum tulajdonába. A képeken látható gr. Hunyady Károlyné rendszerező cédulája, [l/a. tábla] Dr. Fettick Ottó precíz megnevezései aláírásával és pecsétjével ellátva [1/b. tábla) és Gr. Bolza Alfonzné az 1920-as években Gyulán, otthona szalonjában rendezett kiállításán készült kép. [2. tábla] A készítéstechnikai megfigyelések négy fontosabb szempont köré csoportosultak: A csipke alapanyaga általában erős sodratú, nagyon vékony, fekete selyemszál. [3. tábla) Kontúrszálként nagyrészt a dolgozószál többszörösét (5 összecsavart szálát), ritkább esetben vastagabb szálat használtak. A bemutatott darabokon két fő készítésmód figyelhető meg. Egyik esetben egyenlő számú szállal dolgoztak az egész darab elkészítése során. A másik esetben a minták dúsítása, plasztikusabbá tétele céljából a mintaelemek kitöltésére újabb párokat vettek be. E csipkefajta keskeny, 9-13 cm-es sávokban készült, amit aztán két szállal, 'point de raccroc' öltésekkel dolgoztak össze az eredeti rajznak megfelelően. (Az egyes csipkék összeállítását a tárgyak melletti képek szemléltetik.) Az igényesebb kivitelezés esetén a két egymás mellett lévő szalag szélét pontosan egymáshoz illesztették, más esetekben viszont helyenként egymásra fektették a csipkeszéleket a gyorsabb munka kedvéért. [4. tábla] A bemutatásra kerülő csipkék - három kivételtől eltekintve - a Második Császárság stílusjegyeit hordozzák magukon. Mintáik és szerkesztési elvük a brüsszeli applikált, 'point de gaze' és a 'point d'

Alençon' csipkékhez hasonlít. Fő mintaelemeik a változatosan összekapcsolt virágok levelek, de a naturalisztikus minták mellett geometrikus mintaelemek, tekerőző indák és szalagok. Ritkaságnak számít az egyik, hét féle pillangót ábrázoló napernyő.