Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 20. (Budapest, 2001)

Zsuzsa GONDA: Walter Crane's Visit to Budapest in the Context of Museums' Acquisitions

WALTER CRANE BUDAPESTI LÁTOGATÁSA A MÚZEUMI VÁSÁRLÁSOK TÜKRÉBEN ÖSSZEGZÉS Walter Crane 1895-ös, a Műcsarnokban megrendezett első budapesti kiállítását jelenkori művészettörténet írásunk a Képzőművészeti Társulat konzervatív, akadémikus szemléletében bekövetkezett értékrend váltás egyik jeleként, az új irányok felé tett nyitásként értékeli. A nagy siker ellenére vásárlásokról nincs tudomásunk, és a sajtóban megjelent néhány méltatás eltörpül a művész 1900-as kiállításának visszhangja mellett. Walter Crane magyarországi látogatása és bemutatkozása az Iparművészeti Múzeumban a korszak legjobban dokumentált művészeti eseményeinek egyike. A korabeli sajtó nyomán úgy tűnik, hogy a bemutatott műveknél nagyobb figyelmet kapott a mester személyes jelenléte, aki előadást tartott a lipótvárosi kaszinóban, cikket közölt a Magyar Iparművészet hasábjain, ellátogatott Pécsre, Szegedre és Erdélybe. Találkozott a hazai kulturális élet vezető személyiségeivel, írókkal, képzőművészekkel és politikusokkal. Úgy tűnik, Crane számára nem volt egyértelmű, hogy a szívélyes fogadtatás nem csak a sokoldalú alkotónak szólt. Az angol nemzet képviselőjében a magyarok a „szabadság bajnokát" látták. Crane látogatásának idején az angol példa követésének igénye és az osztrák ellenességgel párosuló nacionalista törekvések még megfértek egymás mellett. Crane azt sem látta világosan, hogy a népművészet iránti érdeklődés a nemzeti identitás kereséséből fakadt. A kalotaszegi hímzésekért, viseletért, ősi ornamentikáért lelkesedő angol vendég véleménye viszont megerősítést jelentett a nemzeti stílus megteremtésének igézetében élő magyar művészek számára. Walter Crane műveinek stiláris hatását ezúttal figyelmen kívül hagyva, arra keressük a választ, hogy vajon mit várt az ötvenes éveiben járó mester a budapesti bemutatótól? Jóllehet elismerésekben nem volt hiány, amint az a művész levelezéséből kiderül, a kiállítás anyagi hasznával elégedetlen volt. Ennek megértésére a korabeli vásárlásokat kell áttekintenünk, és megvizsgálnunk, hogy mely tényezők befolyásolták a szerzeményezéseket. Crane budapesti kiállításáról magángyűjtőkhöz (pl. Ráth György) és múzeumokhoz egyaránt kerültek művek. Mivel a korszak a specializálódó gyűjtemények kialakulásának időszaka, Crane elsősorban az Iparművészeti Múzeum vásárlására számíthatott. Talán ennek reményében ajándékozta az intézménynek az egyik legismertebb kompozícióját, a Munka diadala című fametszetét. Az Iparművészeti Múzeum az 1900-as kiállításról 1992 korona értékben vásárolt, elsősorban illusztrációkat, de tapéta és kerámia is szerepel a tételes felsorolásban. Egy mozaik fríz tervének megszerzésére viszont már nem jutott fedezet. Az 1900-as vásárlásból jelenleg csupán négy, könyvillusztrációhoz készült rajz lelhető fel a gyűjteményben. A múzeum választása jól tükrözi Walter Crane hazai, és egyben nemzetközi megítélését, hiszen legtöbben grafikusi munkásságát, illusztrátori ténykedését dicsérték. A millenniumi törvénnyel életre hívott Szépművészeti Múzeum 1900-ban még csak papíron létezett. A múzeum ebben az időszakban jogelődjének, az Országos Képtárnak a szerzeményezéseivel gyarapodott. Térey Gábor, a grafikai gyűjtemény első vezetője az egyik fő célkitűzésének az Esterházy-gyűjtemény teljesség igényű kollekciójának a korszerűsítését, vagyis kortárs grafikák megszerzését tartotta. Ennek jegyében vásárolta meg 1897-ben egy német műkereskedőtől Walter Crane Munka diadala című fametszetét. Térey Gábor 1899-ben a berlini Seeger-gyűjtemény árverésén Crane festményeket is akart vásárolni, a magas árak miatt azonban a terve meghiúsult. Walter Crane 1900-as budapesti kiállításáról mégis csak akvarelleket vásárolt, talán azért, mert a kínálatot nem találta elég reprezentatívnak. Szerzeményei a művész különböző alkotói korszakát és munkásságának elté-