Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 18. (Budapest, 1999)
Emese PÁSZTOR: Száz év múltán - ismét a "majc-kérdéshez"
mesterséghez való, sinor verő szék" is, mely "Maicz veréshez is jó nro 1" volt egykor. 4 " 5 A 17. századi magyar nyelvű írott forrásokban előforduló wq/oemlítések harmadik, s egyben legnagyobb csoportjába a lószerszám szíjazatának egy fajtáját jelölő ún. majcos szíjak tartoztak. A lószerszám: a kantár, fék, szügyelő és farhám szíjazata, a nyergek hevedere, a kengyelek szíja készülhetett veres bőrből (karmazsin bagariából), kék-, 40 fehér-, 47 veres-, 48 selyem és aranyezüstfonalas 49 vagy többszínű ún. elegyes 50 majcból; díszíthették a bőrt arany-, ezüst-, selyem- vagy szironyvarrással, továbbá mindkét felét rátétekkel: csigákkal, gyöngyökkel, ékkövekkel illetve aranyos-ezüstös boglárokkal. A díszesen fel szerszámozott ló - mint a főúri pompa egyik legfontosabb kifejezője - nagy hangsúlyt kapott a különböző, 16-17. századi írott forrásokban. "Mikor penig valamely úr lakadalomban vagy keresztelőben ment - írja Apor Péter vagy főtisztnek instellálták, vagy akármi pompára ment, akkor az szekeres lovakra az ...szironyos hámokot rakták..., az hintó után aranyas szerszámban öltözött paripát, ...a hintó előtt penig hol hat, hol nyolc ezüst-aranyas szerszámban s némelykor köves, gyöngyös szerszámban öltözött úri lovakat vezettenek török boncsosokon; ott kengyel s minden ezüst volt." 57 A legjobban illusztrálja e mérhetetlen gazdagságot Bethlen Gábor erdélyi fejedelem (uralkodása: 1613-1629) gyulafehérvári palotájának 1629. augusztus 16-iki összeírása. A fejedelem felső Tárházában lévő "drága Köves és Követlen Lóra való szerszámainak" inventáriumában szereplő negyvennyolc tételéből huszonnyolc darab aranyos ezüstös majcú, ékkövekkel és aranyos boglárokkal kirakott lószerszám volt. 52 Az adatok tanúsága szerint a 17. század végére a majc, mint szövött vagy vert szíj, illetve erősítésre, kötözésre szolgáló, erősebb szalagfajta, a nemesség körében általános használatban volt. Találunk adatot ezüstös majcú kengyelre, nyereghevederre/ 4 lekötő szíjakra, 5 a férfi viselethez tartozó "nadrágba való majcrà" 56 valamint majcos térdkötőre 57 és bocskorszíjra, 5 * de ismerünk sátorhoz való "felhuzogató majczot" melyet a "hintókba való üveges rámához" is felhasználtak. 59 Feltételezhetnénk, hogy a 17. században a majc kifejezés gyakorisága a szó jelentésének bővülésével magyarázható, azaz "szíj" és "szalag" szavaink szinonimájaként volt használatos, de valószínűbbnek tűnik, hogy széles körű alkalmazásuk az oszmántörök birodalomból beáramló drága, keleti portékák divatjának köszönhető. Bethlen Gábor és I. Rákóczi György (uralkodása: 1630-1648) erdélyi fejedelmeink udvartartási irataiból és levelezéséből tudjuk, hogy a pompás lófelszerelések: nyergek, kötőfékek, valamint szablyák, hegyestőrők, tegezek stb. tartozékaként, gyakran vásároltattak illetve készíttettek majcot Konstantinápolyban. Bornemisza Pál portai követ vásárlásai közt 1622-ben "két pár tegezre való majez" és "két terhelő majez"; 1624ben majezos terhelő szíj csináltatása; 1625ben "2 szablyára való majez" és "9 majezból szőtt úti kötőfék" szerepel. 60 I. Rákóczi György részére Serédy István főkövet (kapitiha: 1641. okt.-1642. jan.) 1642. januárjában harmincnyolc eladott paripa árából többek között vett "10 maicz fékező szíjat", "4 arany fonállal szőtt maicz fékemlőt", "3 széles"- és "9 keskeny maicz fékemlőt." 67 A fejedelem Sebessi Boldizsár portai főkövetével (kapitiha: 1635. febr. 1637. júl.) folytatott levelezéséből további érdekes részleteket tudunk meg a majc készíttetésével, árával és szállításával kapcsolatban. A követnek 1635. november 12dike és 1636. május 8-dika között igen sok gondja akadt a fejedelem által rendelt majcok megküldésével. 1635. novemberében arról tájékoztatta urát, hogy a megküldött száz aranyból nem tudja kifizetni a "majezos zsidókat", mert a "török arany forma" aranyat nem fogadták el. Megtudjuk azt is, hogy az elkészült hat vég majc árát
