Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 18. (Budapest, 1999)

Emese PÁSZTOR: Száz év múltán - ismét a "majc-kérdéshez"

súlya után (7620 dram), dramonként 5-5 oszporával számolták és hogy az elkészült majcok Erdélybe szállítása sem volt egyszerű. "Az két vég veres majczot kiküldöttem Markótul, négy vége még itt maradt, mivel nem viheti lován el most, talám Koncz Pál uram is elviheti kettejit, a többit is kiküldőm csak ember legyen." - írja levelében Sebessi, majd hozzáteszi, a szablyákat a futárral nem meri küldeni, csak a követ szekereivel "mert gyakorta megvétkezik az ember". Ezért kéri, hogy a küldöncöt is ellenőrizzék és mérjék le a megküldött majcoX, ők ugyanis háromszor is lemérték, mikor elkészült

62

. Egy évvel később, 1636. április 3-án Rákóczi levelében újabb, keskeny skófium majczok megküldését sürgeti. Sebessi épp aznap kelt levelében a következőket válaszolja Rákóczinak egy korábbi reklamáló levelére: "Ezek után kglmes uram az vásárlásrul egy vagy két szóval akarám Nagodat tudósítani, az Szentpálitul beküldött majczot írja nagod, hogy czérna volna belől, igaz, így szokták kglmes uram azt szőni, csinálni mind császárnak s mind másoknak, a nélkül soha nem lehet, ...szkófiumos övre avagy majczot szőnek is, melyet ugyan meg is próbáltam, láttam; az Nagod írása szerint megalkudtam más törökkel nyolczvan sing majczxa az forma szerint, adtam is neki öt tallért előpénzűl.

63 Április 21-én Rákóczi sürgeti a majc megküldését, de ismét nemtetszését fejezi ki az anyaga miatt: "Mi ugy kívántuk volna, hogy mind merőn selyem lött volna bár az többi is, mert tartósabb s vastagabb is lött volna.

64 Sebessi május 8-án válaszol: "Hogy peniglen nagyságod a majczot merőn selyemül kívánná, abban mód nincsen, mert egyáltaljában czérna nélkül nem csinálják se császárnak, se másoknak, ha mind skofiumoson csinálják is, mert úgy szokták csinálni, másoktúl is nagyságod végire mehet, külömben nem találja."

6 Az adatokat összegezve a múzeumi gyűjtemények anyagában egy olyan, 16-18. század eleje körül készült, erős, tartós, fonalas munkát kell keresnünk, melyet skófiumból (hajszálvékony ezüst, vagy aranyozott ezüsthuzalból) vagy selyem- és fémfonalból valamint cérnából

66 gombkötők készítettek zsinórverő nyergen vagy széken, keskenyebb és szélesebb változatban, egyszínben illetve tarkásan, egykorú szóhasználattal "elegyesen." Eredetükre nézve a legtöbb adatunk portai darabra vonatkozik, de bizonyára máshol is gyártották. Drágaságuk miatt csak a főúri, nemesi inventáriumokban fordulnak elő, mint az ékköves boglárokkal díszített pártaövek alapanyaga, vagy a zsinór- és hevederövek ezüstös csattal záródó végei, valamint a bőrszíjakat helyettesítő, de azoknál sokkal drágább, megrendelésre készülő luxusdarabok, melyeket hevedernek, tartó- és kötözőszíjnak stb. használtak. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében lévő, 17. századi övek közül négy erdélyi, ún. boglárokkal díszített övnek borítja felületét aranyozott ezüst huzalból- azaz skófiumból hurkolással készült szalag. Az eredetileg cső formára hurkolt és később szalaggá lapított gombkötő munkát (1. ábra)

67 bőrszíjra, illetve bőr- majd vörös, vagy zöld bársonyszalagra tűzték és erre erősítették fel az ékköves boglárokat (1. kép.).

6S Tekintettel arra, hogy a gyűjtemény többi övének szíját fémfonalas paszomántszalag - a paszomántosok által szövőszéken szövött szalag borította, amely nem lehet azonos a majccal, feltételezzük, hogy c speciális gombkötőmunkával borított öv-típusban a "skólíumos-", vagy 'aranyos-ezüstös majcú pártaövekre" ismerhetünk. A pártaövekkel ellentétben nincs tudomásunk arról, hogy gyűjteményeinkben 17. századi - a fent közölt forrásokból jól ismert - "majcos végű zsinór- vagy hevederövek" fenn maradtak volna, de néhány egykorú ábrázoláson, mint például Batthyány Ferenc (2. kép),

69 vagy az ifjú II. Rákóczi Ferenc egész alakos festményén (3. kép)

70 jól látszik a selyemzsinór-kötegből kilógó, zománcos csattal végződő, vélhetően skófiumos-, vagy selymes majcszíy