Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 16. (Budapest, 1997)
PRÉKOPA Ágnes: Motívumok trivializációja az alkalmazott művészetekben. A biedermeier oszlopos óra
kör. Visszautalva a francia órákra, a tükörlap tulajdonképpen a kandalló fölötti tükröt idézi, amelynek - az óra szempontjából - fontos funkciója az inga mozgásának láthatóbbá tétele. Több oszloppár mögötti, egymással tompaszöget bezáró, szimmetrikusan elhelyezett tükörlapok olyan miniatűr színpadtér határoló kulisszáivá válnak, ahol több figura, sőt, egész jelenet nyerhet elhelyezést, s ennek szereplői megsokszorozódnak a többszörös tükröződés révén. Ez a sajátos effektus hangsúlyozhatja ugyan az egyes figurák jelentőségét, de megnehezíti az értelmezést amennyiben nem csupán esetlegesen egymás mellé állított alakokról, hanem megkomponált jelenetről van szó. (Jellegzetes emlék a Sobek-gyűjtemény bécsi kongresszust megörökítő órája 10 , mitológiai témájú példa lehet ugyanazon gyűjteményből a Herkules-monda alabástromból faragott szereplőit felvonultató darab". A legtöbb biedermeier komódórán azonban bronzveretek helyettesítik a körplasztikus figurákat.) A kulissza „padlózatának" sakktáblamustrája imitálhatja a rövidülést, és ez az intarziadísz a tükörlappal kombinálva a tükörmotívum egy másik forrására, a biedermeier írószekrények belsejében elhelyezett hasonló „látszattérre, látszatarchitektúrára" utal. Itt érdemes megjegyezni, hogy az aranyozott bronzfigurákkal díszített francia klasszicista kandallóórákkal szemben a biedermeier komódórák túlnyomórészt fából készült tokjai már nem fémművesek, hanem asztalosok munkái, így ezek az óratokok közvetlen rokonságban állnak a bútorművészet emlékeivel. BÚTORVERETEK Az enyhe relieffel rendelkező, de alapvetően kétdimenziós díszítmények hatnak talán a legmeghökkentőbben az egész rendszerben. Kétféle, hasonló karakterű díszítmény jelenléte eleve indokolt ezeken az órákon: egyrészt az inga lencséjén lévő veret - leggyakrabban a hagyományos „Apolló- fej" 12 , Aurora kocsija, vagy más díszítmény - másrészt az óra számlapján a két mozgó automata figura, a nyilát kovácsoló ill. köszörülő amorett párosa. Az oszlopok között, a tükör előtti „színpadon", amelyet gyakran az architrávról lelógó, fából faragott, festett függönyszárnyak is hangsúlyoznak, kétdimenziós bútorveret-figurák állnak. A bútorveretek szerepeltetése a biedermeier órák sajátosan kialakuló műfaji hagyományai közé tartozik. A legnépszerűbb ábrázolások közé tartozik például Vénusz a gyermek Ámorral, de egy tükörszimmetrikus kompozíción belül különféle antik ruhás nőalakok és fegyveres harcosok is elrendezhetők. (Az egymás mellé helyezett figurák együttese sokszor csak dekoratív csoportot képez, tehát nem feltétlenül értelmezhető jelenetként.) A „grand art"ból leszármaztatható motívumok egyik példája Canova Thészeusza a prágai Iparművészeti Múzeum óráján 12 . Különösen kedvelt kétdimenziós szoborcsoport az Ámort megkoszorúzó Psyché ábrázolása. A jelenet kompozíciója egyértelműen levezethető a Claude Michallon (1751-1799) tervezte kisplasztikából, amely számos óratokon fennmaradt 14 . A bútorveret-verzió viszont gyakran szerepel írószekrények díszeként is, sőt, további áttétellel intarziaként is megjelenik egy, feltehetően Regensburgban készült írószekrényen 15 . KORONÁZÓDÍSZ A kiterjesztett szárnyú sas nyilvánvalóan egyfajta erő- és hatalomszimbólum, de régen elszakadt az irodalmi forrásoktól, így közelebb járunk az igazsághoz, ha sokkal inkább ornamensnek tekintjük, a szimbolizmus egészen távoli, elmosódott nyomaival. Ritka esetben konkretizálódhat a jelentése, így például a Habsburg Birodalomban - annak nem feltétlenül központi területein - készített órák némelyikén, ahol két fejjel, koronásán ábrázolják 16 . „FILOZÓFUSBÜSZT" A koronázódíszként alkalmazott szakállas férfibüszt közelebbről meg nem határozható módon, de antik auktort hivatott képviselni az egyedül szerepeltetett buszt általánosságban, azonosíthatatlan mivoltában is összefoglalóan utal a klasszikus műveltségre és
