Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 16. (Budapest, 1997)
SZILÁGYI András: Adalék Nádasdy Ferenc (1623-1671) műkincseinek utóéletéhez
A hangsúlyos motívumok egyezése s a feltűnően hasonló szóhasználat meggyőzően támasztja alá az azonosítást, amelyet végső soron két körülmény tesz lehetővé. Egyrészt az, hogy mindkét leírás meglehetősen részletező - értelemszerű következményeként annak, hogy kuriózumjellegű, s felettébb részletgazdag műalkotást „jelenítenek meg" -, másfelől az a szerencsés helyzet, hogy a szóban forgó műtárgy fennmaradt, az Esterházy gyűjtemény anyagában ma is tanulmányozható, s ez a leírások tényszerű megállapításait mintegy ellenőrizhetővé teszi. Ily módon egyértelmű, többször megfogalmazott s általánosan elfogadott az ennek alapján leszűrt következtetés: az 1670-ben „konfiskált", Bécsbe szállított Nádasdy-kincsek egyike utóbb az Esterházyak kincstárába jutott. Ebből kiindulva logikusan merül fel a kérdés, vajon léteznek-e egyéb műtárgyak, amelyek ugyanilyen módon - esetleg ugyanabban az egyelőre nem ismert időpontban - cseréltek gazdát? S ha igen - minthogy e feltételezés semmiképp nem zárható ki, mi több, nagyon valószínűnek látszik -, vajon lehetséges-e, illetve miképp lehetséges, hogy ezeknek nyomára leljünk? Nem kétséges, hogy az ez irányú kutatásoknak a bécsi Állami Levéltárban őrzött, nagyszámú Nádasdy-inventárium anyagainak megismerése, s módszeres feldolgozása fog új lendületet adni. Úgy véljük azonban, hogy - addig is, amíg ez megtörténik - némely, tanulságosnak látszó összevetésre az eddig közzétett műtárgyjegyzékek is módot adnak, s hogy bizonyos „egybehangzó" tételek szembesítése igencsak megengedhető, önmagában is figyelemre méltó, anélkül természetesen, hogy elsietett, túlzó vagy túlzottan merész következtetést igyekeznénk levonni belőlük. Elöljáróban két fontos, a vizsgálat módszerét, annak lényegét illető megállapítást kell rögzítenünk. Nyilvánvaló, hogy e kísérletnek csakis olyan esetben van értelme, amikor a műtárgyjegyzékek hivatkozott tétele ha mégoly szűkszavú is — valamiféle jellemző sajátosságot, egyfajta „differencia specificát" közöl, lehetőleg a műtárgy anyagára, jellegére, típusára, esetleg méretére vonatkozóan. Nem kevésbé lényeges a „kronológiai" szempont. Minthogy ezúttal a Nádasdy-kincsek utóéletére - ennek a források által ez idő szerint nem dokumentált históriának egyik lehetséges változatára - kísérelünk meg némi fényt deríteni, vizsgálódásunk köréből eleve kiszűrendők azok a műalkotások, amelyek korábban, már 1670 előtt az Esterházyak birtokában voltak. Ily módon nem foglalkozunk olyan tételekkel, amelyeknek a korábbi Esterházy-inventáriumokban „előzményei" vannak, azaz amelyek az 1670 előtt készült fraknói műtárgyjegyzékek valamely részletével akár feltételesen is - azonosíthatók. A Pottendorfból Bécsbe szállított Nádasdy-kincsek összeírásában, a hetedik almárium felsorolt darabjai között olvasható az alábbi tétel: „Zwey Poccal v(on) Strassen Ayr, in Silber eingefasst, wegen 12 March, 10 lot" ? Első olvasatra úgy tűnik, hogy e közlésnek igen komoly információ-értéke van, éspedig a súly megjelölésének köszönhetően. A könynyen elvégezhető átszámítás után kiderül azonban, hogy a feltüntetett értékeket - mai ismereteink szerint - nem tudjuk értelmezni. A német-római birodalom területén a 17. században érvényes súlymértékek átszámítási kulcsa közismert: eszerint egy „birodalmi márka" 240 grammal, egy lat pedig tizenöt grammal egyenlő. Ezt a „közkeletű", egyöntetűen elfogadott átszámítási kulcsot használva a két tárgy összsúlya 2880+150, azaz 3030 grammot tesz ki. Ez az érték azonban feltűnően csekély; olyannyira, hogy legfeljebb két, igen szerény, sőt kifejezetten kisméretű ötvöstárgy összsúlyaként lenne elképzelhető. A strucc alakú asztaldíszek azonban, amelyekből Európa-szerte meglehetősen sok példány maradt fenn - egyebek között a drezdai Grünes Gewölbe, továbbá számos más műgyűjtemény anyagában 8 (4. kép) - kivétel nélkül igen tekintélyes méretűek. Valószínűnek látszik tehát, hogy az 1670. évi inventarium készítői, bár a szokásos terminológiát követték, valamiféle speciális bécsi súlySó
