Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 16. (Budapest, 1997)

SZILÁGYI András: Adalék Nádasdy Ferenc (1623-1671) műkincseinek utóéletéhez

megjelölést használtak. Éspedig olyan, a hagyományosnál feltétlenül nagyobb értékeket, amelyek átszámításához jelenleg hiányoznak az ismereteink. Az a figyelemre méltó megoldás, miszerint két - ugyanabba a tárgytípusba tartozó műalkotás egy inventarium egyazon tételeként, együtt szerepel, önmagában nem sokat mond, igaz, ötvöstárgyak esetében nem túl sűrűn fordul elő. Ezzel a gyakorlattal többnyire akkor találkozunk, ha a két említett darab, lényegi sajátosságaiban, feltűnően hasonlít egymásra. Nos, ebben az összefüggésben válik fontossá számunkra az Esterházy-kincstár 1693. évi inventáriumának alábbi tétele: ,JJuo Scyphi ex ovis Sirutionum: duos Strutiones repraesentates, argenteo inclusi" .

9 Különösebb indoklást aligha igényel, hogy ez utóbbi leírás - csakúgy mint a későbbi, részint ugyancsak latin, részint magyar nyelvű fraknói inventáriumok megannyi, ezt ismétlő említése

8 - az Esterházy-gyűjtemény két ismert, újabb publikációkban többször közöst strucc alakú asztaldíszére vonatkozik.

10 S minthogy ma is létező, restaurált művekről van szó, alakjuk, felépítésük és méretük szembetűnő hasonlóságáról könnyen meggyőződhetünk. (2-3. kép) Mi több, ötvösjegyeik alapján megalkotásuk ideje és mestereik kiléte is megállapítható. A tárgyakat az augsburgi barokk ötvösség két kitűnő művésze, Abraham I. Drentwett, illetve Marx Merzenbach készítette az 1660-as évek második felében, illetve 1665-ben. Ami az előbbi mester esetében egyértelműen bizonyított, az az utóbbira vonatkozóan is okkal feltételezhető. Nevezetesen az a tény, hogy a 17. század közepén a magyar országbíró, Nádasdy Ferenc megrendelőként mindkettejüket foglalkoztatta. Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a fent említett, „Bacchus diadala" cím alatt ismert dísztárgyon ugyancsak Abraham I. Drentwett készítői jelzése - mesterjegye - látható.

11 Mindezt tekintetbe véve lehetségesnek, sőt valószínűnek tartjuk, hogy a kuriózum-jellegű két műalkotás, ez utóbbi műhöz hasonlóan eredetileg szintén a Nádasdy-kincsek közé tartozott, s az írott dokumentumok közül elsőként az 1670. évi bécsi inventarium fent idézett részlete tesz róluk említést. Ami a kisebb méretű „strucctojás-serleg" készítőjét, Marx Merzenbachot illeti, az ő mesterjegye az Esterházy-gyűjtemény egy további darabján is feltűnik. Nevezetesen azon a hasáb alakú, zománcdíszes fűszertartón, amelyet ugyancsak egy különleges értékű ritka matéria és a nemesfém együttes felhasználása jellemez: az edénytest hat oldalát egy-egy barnásvörös színű, finom erezetű csiszolt jáspislap borítja.

12 (5. kép) Fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy e jáspislapok egyike a hosszanti átló irányában kettétörött - kisebb-nagyobb repedések valamennyi oldallapon mutatkoznak -, s ez a hasadás, a vizsgálatok egyértelmű megállapítása szerint nem a közelmúltban, hanem ellenkezőleg, igen régen keletkezett. A művet a fraknói Esterházy-kincsek 1725. évi leltára a következőképp említi: „Egy Igen Szép Jáspis kühül való hat Szegletesre meczett, Ezüstben foglalt aranyas Sráffu Palaczk".

13 A műtárgy állapotáról ez az idézet nem ad hírt: effajta információ az 1725. évi inventáriumban csak elvétve, mindössze néhány darab esetében fordul elő. Annál figyelemre méltóbb az a két, egymást követő közlés, amelyet a Nádasdy-kincsek 1670. évi bécsi leltára tartalmaz: „A/7? zerhrochne Muschl vonn rotten Jaspis", majd ,Ain khliener dergleichen Gschir, von Rotten Jaspis"

14

. Minthogy az utóbbi tétel harmadik szava az előbbi leírás jelzőjét helyettesíti, így a bennünket érdeklő tárgy megnevezése a következőképp értendő, olvasandó: Ein kleiner, zerbrochenes Geschirr, von rotem Jaspis, azaz „egy (az előzőnél) kisebb méretű törött edény, vörös jáspisból". Ennek alapján anynyit mindenesetre megállapíthatunk, hogy a rövid leírás „ráillik" a fent tárgyalt darabra, az Esterházy-gyűjtemény vörös jáspis lapokkal díszített, kisméretű fűszertartójára. Az azonosítás lehetősége tehát fennáll, sőt - az említett egyéb körülmények ismeretében, mesterének személyét is tekintetbe véve többé-kevésbé kézenfekvőnek is tűnik. Szűkszavúsága ellenére igen sokat mond