Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 16. (Budapest, 1997)

FAJCSÁK Györgyi-Z. FIKÓ Katalin: Kínai szoknya a 19. század végéről - Restaurálás és dokumentáció

A papíralapú fémszálakat (kínai: csin hszien) Kínában már a XVI. század előtt is alkalmazták mind a szöveteknél, mind a hímzéseknél. Az aranyszálak készítése során először 1,2 liang (kb. 5 gramm) tömegű aranydarabból 128 darab 0,01 mm vastagságú aranyfóliát készítettek, majd zsenge bambuszból több lépcsőben - papírt nyertek, amit vízbe áztattak, s az aranyfóliát sima kődarabbal ráfényezték a papírra. Az így nyert papírarany csíkokat vékony szeletekre vágták, s ezeket a szalagokat szőtték bele a kelmékbe. A hímzésnél használt „fémfonalak" abban különböztek a szövésnél felhasználtaktól, hogy ezeket a papírarany csíkokat selyem bélfonal köré tekerve használták. A szoknya kontúrhímzései S sodratú, fekete és beige színű selyem ondé fonallal készültek (13. kép). A rátéthímzések alapja vörös atlasz, kontúrja: nyolcszálas fonás volt (14. kép). A Z sodratú, kék és beige színű selyem applikációk hátoldalán ragasztott papírmerevítőt alkalmaztak. A szoknya trapéz alakú mezőinek szegélyeit díszítő szalagok kötésanalízise a következő: szövetszerkezet: lánc: anyaga: selyem színe: beige, zöld, vörös, fekete sodrata: enyhe S sűrűsége: 60/cm vetülék: anyaga: selyem színe: beige sodrata: enyhe S sűrűsége: 20/cm szövéstechnika: alap: vászon minta: lánclebegtetés méret: 1 cm széles A szoknya téglalap alakú mezőinek szegélyeit díszítő szélesebb szalagok kötésanalízise: szövetszerkezet: lánc: anyaga: selyem színe: beige, zöld, világos- és sötétkék, piros sodrata: sodratlan sűrűsége: 72/cm vetülék: anyaga: selyem színe: beige sodrata: sodratlan sűrűsége: 36/cm szövéstechnika: alap: vászon minta: lánclebegtetés méret: 1,3 cm széles A szoknya restaurálás előtti állapota igen lehangoló látványt nyújtott (15-16. kép). A textílián látható felületi szennyeződéseken (por, zsír) kívül ragasztóanyaggal bekent felületek, valamint molekuláris szennyeződések (vízfoltok és lebomlási termékek) egyaránt megtalálhatók voltak. A tárgy több helyen szakadt és hiányos volt, a szoknya övpántja pedig teljesen hiányzott. A selyemdamaszt bélés alja megkopott, szakadozott és hiányos volt. A hímzések felbomlottak, megkoptak, több helyen kisebb-nagyobb részük hiányzott. A szoknya díszítése arról tanúskodott, hogy a szoknyát egykor át is alakították: a mezőket keretező szőtt szalagok később kerültek a szoknyára mint a keretdíszítő sávok. Hátulról jól látszott, hogy mind a piros atlaszszöveten, mind a kék bélésen átvarrták őket. Valószínűleg a XX. század első harmadában újították fel a szoknyát az akkori divatnak megfelelően. Az anyagvizsgálatok és a készítési technikák meghatározása után készült el a restaurálási javaslat, mely kettős célt tartott szem előtt. Egyrészt a káros szennyeződések eltávolítása és a fizikai károsodás megakadályozása volt a cél, másrészt a szoknya egységes látványát kellett megteremteni. Éppen ezért először le kellett bontani a bélést a hímzett alapszövetről, valamint a mezőket keretező díszítő szalagokat. Szétbontáskor derült ki, hogy az applikált részek alatt ragasztott papír volt, s a ferde, fekete pántok, valamint a hímzés hátoldalát ragasztóval kenték be, hogy jobb tartást kapjanak. Ezután a bélés és a lebontott szalagok nedves tisztítása következett. A hímzett alapszövet esetében színlevér-