Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 16. (Budapest, 1997)

PANDUR Ildikó: Alexandre Charpentier művei és a budapesti Iparművészeti Múzeum

PANDÚR ILDIKÓ ALEXANDRE CHARPENTIER MŰVEI ÉS A BUDAPESTI IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM A századforduló körüli években a „kortárs" élvonalbeli francia művészet rangos képviselőjeként számon tartott Alexandre Charpentier műveiből három ízben (1898, 1899, 1900) is vásárolt az Iparművészeti Múzeum. Radisics Jenő (főigazgató: 1896-1917) egyik fő törekvése volt, hogy [1901] „...aminálunk már meghonosodott, vagy a meghonosodás útján levő műipari tevékenységek megfelelő mintákkal legyenek elláthatók. ...Erre gondolva vásároltam az érmeket és plaketteket, a melyeknek ötletéből idővel, talán, hálás feladatokhoz fognak jutni szobrászaink, a kik a monumentális alkotások mellett, vagy azok híjjában, e téren is termelhetnek állandó becsűt, emelve a művészi ipar színvonalát tehetségük termékenyítő erejével."

1 Noha a múzeumba került Charpentierművek zöme plakett, talán ezek kapcsán is sikerül bemutatni e sokoldalú művész munkásságának főbb jellemzőit. ( 1. kép) A két világháború közti évek művészetpolitikájának következtében, az 1934. évi múzeumi törvény alapján az Iparművészeti Múzeum a Magyar Történeti Múzeumra keresztelt Nemzeti Múzeum egyik osztályává vált.

2 Az ily módon önállóságától megfosztott intézmény és új felettes szerve gyűjteményei közt műtárgyvándorlás indult meg. Ennek a többszöri mozgásnak a következtében az Iparművészeti Múzeum érem- és plakettanyaga erősen megfogyatkozott

3

. A műtárgymozgás iránya, az érem-és plakettanyag gyűjteményi elhelyezése nemcsak a két világháború közti kultúrpolitikát, hanem a művészetszemléletnek a műfajelmélettel összefüggésben a századforduló óta bekövetkezett változását is jellemzi. Az ipar-és képzőművészet határterületének számító érmek, plakettek a századforduló időszakában szorosabban kapcsolódtak az előbbihez. Az iparművészet történetét műfajonként bemutató, nagyszabású háromkötetes mű, „Az iparművészet könyve" már az első kötetében (1902) terjedelmes fejezetet szentelt az éremnek

4

. Az 1902. évi torinói nemzetközi iparművészeti kiállításon érmek, plakettek - köztük Charpentier munkái - is szerepeltek. Az éremművészettel kapcsolatos oktatás Magyarországon az Országos Magyar Iparművészeti Iskola díszítő szobrászati szakosztályán folyt. Az intézmény fennállásának 30. jubileumára készített összesítés szerint „...Egy jó része a végzett növendékeknek a képzőművészetekhez szegődött. Az iparművészet mindig is természetes melegágya volt a képzőművészetnek s a szobrászati ismeretekbe például máshol bevezetést sem nyerhetni az országban, mint épp az iparművészeti iskolában."

5 Az éremművészet kapcsán a műfajhatárok körüli - a stílusváltozásból eredő - bizonytalanságot mutatja, hogy az 1900. évi párizsi világkiállításon „...a glyptika két neme a szobrászattal egy közös csoportban volt egyesítve és ugyanazon jury bírálata alá esett. Újabban azonban az a nézet lépett előtérbe, hogy az emlékérem közelebb áll a festészet termékeihez, mint a szoborművekhez. [1902]"

6 A megújuló érem-és plakettművészet századforduló körüli népszerűségét mutatja, hogy az alkotók körében a „hivatásszerű