Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 16. (Budapest, 1997)

PANDUR Ildikó: Alexandre Charpentier művei és a budapesti Iparművészeti Múzeum

médailleurök" mellett népszerű festők, szob­rászok stb. (pl. Jules Chéret, Jules Brateau, René Lalique) találhatók. 7 Numizmatikai tár­saságok , új folyóiratok alakultak. 8 Az érme­ket, plaketteket széles körben, változatos mó­don alkalmazták, pl. az Iparművészeti Múze­um bőr asztali ellenzőjét hat darab befoglalt francia plakett díszíti (2. kép). Ezek egyike Oscar Roty népszerű házassági emlékmedál­ja, melynek azsúrzománcos kerettel ellátott példányát nyakba függesztve viselhették. 9 A plakettdíszítés bútorokon is előfordul. A „modern" stílus jegyében egységes, har­monikus lakásberendezések tervezése során a művészek figyelmet fordítottak az apróbb részletekre (pl. ajtózár, bútorveret mintázatá­ra) is. Az 1900. évi párizsi világkiállításról Radisics Jenő - egyéb szempontok mellett -, elsősorban a „lakásberendezés körébe vágó cikkek" 10 közül válogatott. A dr. Wlassics Gyula vezette Vallás-és Közoktatási Minisz­tériumtól „modern műipari tárgyak" megvé­telére kiutalt összegből - és 15 darab erejéig dr. Majovszky Pál minisztériumi titkár nagy­lelkűségének köszönhetően, az ő ajándéka­ként - 47 darab érmet és plakettet vásárolt Párizsban. (Ezek a kizárólag francia művek a 128 tételnyi teljes vásárlás közel harmadát tették ki). A hazai művészek számára példa­adó mintaképnek szánt alkotások közül nyolc darab volt Alexandre Charpentier munkája, akinek a párizsi világkiállítás szobrászati zsűrije Grand Prix-t, a francia kormány pedig becsületrendet adományozott." Alexandre-Louis-Marie Charpentier (Pá­rizs, 1856. június 10.-Neuilly-sur-Seine Hauts de-Seine, 1909 március 4.) akit kortársai szobrászként emlegettek, nem annyira nagy­méretű szobrainak, inkább nagyszámú pla­kettjének köszönhette hírnevét. Ezek mellett munkássága az iparművészet szinte valameny­nyi területére kiterjedt. Pályája elején éksze­rész-műhelyben vésnök-inasként dolgozott. Félix Aubert-rel közösen tervezett fürdőszo­bai (Salle de bain) csempe-faldekorációját a Sarreguemines cég kivitelezte. 12 Az 1900. évi párizsi világkiállításon - egyebek mellett - ebédlőberendezést mutatott be. 13 Részt vett - Jules Chéret-vel, Félix Bracquemond-nal, Albert Besnard-ral együttműködve -, az eviani La Sapiniére-villa, Henri Sauvage-zsal a nancy-i Villa Majorelle díszítő munkálataiban. 14 Bútorokon, ajtókon, órán 15 , ékszeren, kártyadoboz fedelén stb. előszere­tettel alkalmazta plakettjeit díszítőelemként. Domborított bőrmunkákat (pl. cigarettado­boz, palack, stb.) 16 is készített. A műkedvelő hegedűs Charpentier ked­velt témája volt a zene. A téma nemcsak ilyen vonatkozású tárgyain, pl. balerinák kartáncá­val díszített hegedűjén 17 vagy a Vitta báró számára tervezett ébenfa zongorán 18 , de ajtó­gombon és záron, játékdoboz fedelén, éksze­ren stb. is vissza-visszatérő motívummá vált. A művész saját zeneszobájába nemcsak a ze­neszekrényt és kottaállványt 19 , de az ajtóve­reteket is megtervezte. Feltehetően ezek közé tartozott a Zene és Ének címet viselő, ajtózá­rakat díszítő plakett-pár (3. kép) 20 , melyeket a művész, a Festészet és Szobrászat című, későbbi, de hasonló darabokkal (4. kép) 21 együtt mutatott be az Iparművészeti Múzeum 1898- ban rendezett Modern művészet c. nemzetközi kiállításán. Valamennyi darabot, ahogy Charpentier legtöbb ajtódíszét (ajtó­gombot, -zárat, -lemezt) a Maison Fontaine kivitelezte. „La musique" címet viselte Char­pentier hárfázó nőt ábrázoló, egykor az Ipar­művészeti Múzeumban volt, elveszett arany melltűje 22 . Az ékszert Jules Chéret balra néző női profilt ábrázoló, „mosoly" („le sourire") c. melltűjével 23 (5. kép) együtt vásárolta meg a múzeum 1899-ben. A hasonló kompozíció és a téma alapján valószínűsíthető, hogy az elveszett Charpentier-ékszer ábrázolása meg­egyezik „La Harpe" (6. kép) és „Le Chant" (7. kép) címet viselő, párban említett darab­jai közül az elsővel. Ezt a feltételezést tá­masztja alá az is, hogy azonos címet viselő két ezüst melltűt állított ki a művész az Ipar­művészeti Múzeum vásárlásának évében, 1899- ben Brüsszelben 24 . A művész gyakran választotta modelljéül kiterjedt családjának tagjait, gyermekeit. Már említett, Zene című, ajtózárat díszítő plakett­jének hegedülő kislányalakját is saját leányá-

Next

/
Thumbnails
Contents