Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 15. (Budapest, 1995)

SZILÁGYI András: Esterházy Pál herceg kincstárának gyarapodása 1687 után

elismerését, mondhatni: annak egyfajta „visszaigazolását". Mindezek alapján remélhetőleg okkal feltételezzük, hogy Ferdinand Kunath aranyserlege a birodalmi hercegi cím megszerzése alkalmával - valószínűleg röviddel a nevezetes eseményt követően, esetleg még annak évében -, s kétségkívül az őt kitüntető uralkodó, I. Lipót adományaként jutott Esterházy Pál nádor tulajdonába. A fraknói családi kincstár anyagában elsőként csakugyan az 1693. évi inventárium említi a művet;

18 a korábbi, az 1687 előtt készült leltárak hallgatnak róla. E tényhez hasonlóan ugyancsak közvetett, ám véleményünk szerint meggyőző bizonyítékot maga az ötvösmű szolgáltat: a serleg oldalát ugyanis Pál nádor hercegi címere díszíti,

19 (19. kép) JEGYZETEK 1. „Előtte (I. József pozsonyi koronázását - 1687. december 9. - megelőzően) való napon, úgymint Boldogasszony macula nélkül való fogantatása napján, úgymint 8. Decembris, Imperiális Herceggé lőttem, anno 1687" - in: Az Esterházyak családi naplója. Közli: Szilágyi Sándor. Történelmi Tár, 1888. 221. old. 2. A címer négy felé osztott pajzsát hermelinnel bélelt bíbor palást kereteli, s a hercegi korona tetézi. Az első és a negyedik osztály kék mezőjében a família ősi címerállata, a koronán álló koronás griff szerepel, kardot és három fehér rózsát tartva. A második és a harmadik mező vízszintesen két részre oszlik, a felső vörös udvarban koronás oroszlán emelkedik, hármas fehér rózsát tartva, az alsó ezüst mezőben három vörös rózsabimbó, három szögletre helyezkedve látszik. A középső kis pajzs fekete mezőjében arany L majuszkula (Leopoldus) ragyog, felette hercegi korona. Nagy Iván: Magyarország családai. V. Pest, 1858. 89. old., rajza: 86. old. 3. Az elefántagyar hossza 154 cm. Ltsz.: E 65.27. Az 1945 januárjában darabokra törött és súlyos sérüléseket szenvedett tárgyat Szvetnik Joachim restaurálta 1965/66ban. 4. Héjjné Détári Angéla: A Metamorphoses témáinak barokk változatai az Esterházy-kincstár elefántagyarán, in: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyve 10 (1967) 59-92. old. (rövid német nyelvű kivonattal). 5. Múzeumunk e kiváló, sokak által tisztelt, tevékeny munkatársa - az európai ötvösség és ékszerművesség kitűnő szakértője - épp tíz évvel ezelőtt, 1985 augusztusában halt meg, tragikus hirtelenséggel. 6. A rézmetszőként és miniatűrfestőként egyaránt ismert Johann Wilhelm Baur (1610-1640) 1637-től Bécsben, III. Ferdinánd császár szolgálatában tevékenykedett. Fő művéről, a Metamorphosest illusztráló százötven lapos metszetsorozatról, amelyet elsőként 1641 -ben, Bécsben bocsátottak ki, s amelyet utóbb, 1681-ben Melchior Küsel is sokszorosított, vö.: Neues Allgemeines Künstler-Lexikon. Hrg.: G. K. Nagler.

3

1. Leipzig, 1852. 325. old. 7. E mitológiai témát röviden bemutatja, s számos, főként irodalmi feldolgozását megemlíti: The Oxford Guide to Classical Mythology in the Arts 1300-1900's. Red.: Jane Davidson-Rcid. New York - Oxford, 1993. (ezután: Davidson-Reid, 1993) II. 856. old. 8. E téma barokk-kori megjelenítésének nagyszámú példáját sorakoztatja fel Pigler Andor: Barockthemen.

2 II. Budapest, 1974. 31-34. old. Vö. még: DavidsonReid, 1993. II. 638-643. old. 9. Az ovidiusi szöveg idézeteit Devecseri Gábor fordításában közöljük. Átváltozások. Budapest, 1964. 341-342. old. Megjegyezzük, hogy az Aesacus-Hesperia téma a XVII. századi magyar irodalom több alkotásában, így Gyöngyösi István (1629-1704) alkalmi költeményeiben is szerepel. 10. E különleges tárgytípus - a faragványai révén műtárggyá formált elefántagyar - két barokk-kori emlékét érdemes itt megemlíteni. Ezek egyikéről, amely 1945-ben megsemmisült, a neuensteini vár 1684. évi inventáriuma ad hírt: „Elephanten Zahn, worauf allerhand Figuren und Thieren sehr künstlich geschnitten..." Közli A. F. v. Schweinitz: Die Kirchburger Kunstkammer im Schloss Neuenstein, in: Jahrbuch des Historischen Vereins für Württembergisch-Franken. 71. 1987. 198. old. - A stuttgarti Württembergisches Landesmuseumban őrzött, valamivel kisebb méretű (H: 96 cm) elefántagyar 1866 előtt Anselm Rotschild bécsi műgyűjteményét gazdagította. Ennek faragott domborműveit az újabb kutatás a nagyhírű dél-német faszobrász- és elefántcsont-faragó família egy tagjának, Johann Georg Kernnek tulajdonítja és a XVII. század közepére datálja. Vö.: Leonhard Kern (1588-1622). Meisterwerke der Bildhauerei für die Kunstkammern Europas. Hrg.: Harald Siebenmorgen. Kiállításkatalógus. Schwäbisch Hall, 1988. K. Nr. 131. 252-253. old. 11. A két széket-Mag.: 112 cm, Ltsz.: E 70.1-2. a budapesti Iparművészeti Múzeum őrzi, az asztal az Esterházy-család hercegi ágának tulajdona, s az ausztriai Kismarton (Eisenstadt) kastélyában található. Máig legalaposabb feldolgozás e sajátos bútoregyüttesről: Vadászi Erzsébet: Ezüst borítású bútorok az Ester-házygyűjteményben. in: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyve 13 (1971) 27-27. old. (rövid német nyelvű S 6