Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 15. (Budapest, 1995)

SZILÁGYI András: Esterházy Pál herceg kincstárának gyarapodása 1687 után

kivonattal). Szakszerű leírás a székekről, az addigi irodalom áttekintésével: Barokk és rokokó. Kiállításkatalógus. Iparművészeti Múzeum, Budapest. Szerk.: Péter M.-Bardoly I. Budapest, 1990. K. Nr.: 5.4. (Vadászi Erzsébet tárgyleírása). Az asztal és az egyik szék legújabb feldolgozása: Die Fürsten Esterházy. Magnaten, Diplomaten und Mäzene. Kiállításkatalógus. Eisenstadt, Schloss. Szerk.: G. Schlag. (Burgenländische Forschungen, Sonderband XVI.) Eisenstadt, 1995. K. Nr.: V/18, és VI/12. 269-270. és 276-277. old. (Gottfried Holzschuh, illetve Gerald Schlag és Szilágyi András tárgyleírása). 12. Helmut Seling: Die Kunst der Augsburger Goldschmiede 1529-1868. München, 1980. III. Nr. 1760. 144. old. A tárgytípus legújabb feldolgozása, s a vonatkozó eddigi szakirodalom áttekintése: Mogens Bencard: Silver Furniture. Rosenborg, 1992. Az itt tárgyalt művek - a dán királyi kincstár ezüst bútorai - közül különös figyelmet érdemel az 1690 körüli két asztal, amelyek domborított és vésett díszítményeit két koppenhágai mester készítette, továbbá az az Augsburgból származó asztal, amelynek trébelt ezüst díszítménye, a hitelesítő- és mesterjegyek tanúsága szerint, Heinrich Mannlich és Johann Bartermann ötvösök munkája az 1708 és 1710 közötti évekből. Vö.: Bencard, im. 64-65. és 83-84. old., Nr.: 14-15. és 42. A közel egykorú, hasonló díszítésű ezüst asztalok mestereiként az augsburgi Biller ötvös-dinasztia több tagja érdemel említést. Munkáikról legújabb összefoglalás: Seling, im. III. 192, 248. old., Nr. 1524, 1777. Ebben az összefüggésben röviden utalnunk kell még Albrecht Biller munkájára ezüstasztal, vízszintes lapján sokalakos mitológiai jelenettel -, amely a Drezda melletti Moritzburg kastélyból származik, s jelenleg a drezdai Museum für Kunsthandwerk kiállításán látható, vö.: Himmelheber, Georg: Baroque allemand, in: Styles - meubles, décors du Moyen Age à nos jours. Red: Verlet, Pierre. I. Paris, 1972. 75, 79. old. és kép. 13. A fraknói kincstár teljes anyagáról 1687 után még a XVII. században - két, latin nyelvű inventárium készült, amelyek szövege túlnyomórészt azonos. A korábbi, amely 1693-ból származik, hiányos; a tárgyak leírása megszakad a 82-ik oldalon. A későbbi, amelynek évszáma 1696, a 83-ik almárium után az alábbi, „szekrényen kívüli" darabokról tesz említést: „Extra Armaria ... Nr. 2.: Mensae Argenteae Duae. Nr. 3.: Duae Sedes Arganteae". (Magyar Országos Levéltár, Budapest. Az Esterházy család hercegi ágának levéltára. Repositorium 8. Fasc. C. Nr. 38. pag. 71.) Az adat félreérthetetlenül bizonyítja, hogy eredetileg az asztalok száma is kettő volt, továbbá hogy a darabok a XVII. század utolsó évtizedében „eredeti helyükön" állottak, tehát nyilvánvalóan korábban, feltehetőleg röviddel 1687 után kellett készülniük. 14. Mag.: 19,5 cm. Ltsz.: E 65.1. E beágyazott zománc díszítésű pompás aranyserlegnek a kutatás máig kevés figyelmet szentelt. Részletes leírása, rajza és a fedelet díszítő címerek illusztrációi az alábbi kiadványban szerepelnek: A magyar történeti ötvösmű-kiállítás lajstroma. Szerk.: Pulszky K.-Radisics J. Budapest, 1884. Negyedik terem, első szekrény, Nr. 1. 1-2. old. Legújabb - rövid, sommás - feldolgozása: Szilágyi András: Az Esterházy-kincstár. Budapest, 1994. 68, 94. old. Totálkép és a fedél illusztrációja: 68. old. 15. Galeazzo Gualdo-Priorato: História di Ferdinando Terzio Imperatore. II. Viennae, 1672. 470-479. old. - Az 1655. január 26-án lezajlott ceremónia eseményeinek részletes leírása: Theatrum Europaeum VII.; Sieben-Jährige historisch ausgeführte Friedens- und Kriegs-Beschreibung von Johann Georg Schieder. Frankfurt/M. 1685. 711-715. old. - Az effajta ceremóniák politikai jelentőségét taglalja és értékeli K. Püchl: Die Erbhuldigungen der niederösterreichischen Stände im 17., 18. und 19. Jahrhundert in Wien. Phil. Diss. Wien, 1948; Silvia Petrin: Die niederösterreichischen Stände im 16. und 17. Jahrhundert, in: Adel im Wandel. Politik, Kultur, Konfession 1500-1700. Niederösterreichische Landesausstellung im Schloss Rosenburg. Kiállításkatalógus. Wien, 1990. 285-303. old. 16. A címerek, az óramutató járásával megegyezően haladva, az alábbi sorrendben követik egymást: AlsóAusztria, Felső-Ausztria, Gorizia (Görz), Krajna (Krain), Karintia és Stájerország. Megjegyezzük, hogy Pulszky és Radisics idézett tárgyleírásában a második és a harmadik címer tévesen azonosított. 17. Johann Matthias Prickhelmayr (1589-1657) aki 1647-ben III. Ferdinándtól bárói címet nyert, s azóta ennek predicatumát, a Goldegg nevet használta családnévként - működése során mindvégig hathatósan támogatta a bécsi birodalmi politika érdekeit. Életútjáról és politikusi tevékenységéről vö.: H. I. Bidermann: Geschichte der österreichischen Gesammtstaatsidee 1526— 1804. I. Inssbruck, 1867. 37-38. old.; J. Kirnbauer: Nieder-österreichischer Adel. (J. Siebmacher's Allgemeines Wappenbuch. IV. Band, IV. Abtheilung) Nürnberg, 1909. 130-131. old.; Baranyai Béla: Az örökös királyság eszméje 1655 és 1687 között, s Esterházy Pál. In: Károlyi Árpád Emlékkönyv. Budapest, 1933. 84-109. old. 18. „Scyphus ex puro Auro cum Cooperculo (sic!) et variorum Regnorum Insignibus, ac Pileo Ducali Superficie, factus a(nno) 16..." - az évszám utolsó két számjegye nehezen kiolvasható, feltehetőleg négy és nulla. Amennyiben így van, akkor nyilvánvalóan az inventárium készítőinek téves olvasatáról van szó. Inventárium Thesauri in Arce Fraknó existentis. Die 8. Januarii 1693. Magyar Országos Levéltár, Budapest. Az Esterházy-család hercegi ágának levéltára. Repositorium 8. Fasc. C. Nr. 37. pag. 27. Nr. 8. 19. A hercegi címer felett az alábbi, ugyancsak vésett megmunkálású majuszkulás felirat olvasható: P(aulus) E(sterházy) S(acri) R(omani) I(mperii) P(rinceps) R(egni) H(ungariae) P(alatinus). S7