Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 15. (Budapest, 1995)

SZILÁGYI András: Esterházy Pál herceg kincstárának gyarapodása 1687 után

SZILAGYI ANDRÁS ESTERHÁZY PÁL HERCEG KINCSTÁRÁNAK GYARAPODÁSA 1687 UTÁN 1687. december 8-án, Pozsonyban kelt okiratában I. Lipót császár, Magyarország királya a „Német-római Szent Birodalom hercege"címet adományozta az ország nádorának, Esterházy Pálnak. Az ötvenkét éves főúr számára e rang megszerzése kétségkívül közjogi pályája betetőzését, annak csúcspontját jelentette. Bizonyára így vélte ő maga is; megemlíti ugyanis abban a szűkszavú közléseket tartalmazó naplóban, amelyben - e címadáson, annak pontos dátumán kívül - jószerint csupán családi eseményeket jegyzett fel.

1 Pál nádor kincstára melyben a familiáris főrendi reprezentáció ideája pazar, impozáns módon ölt testet - több olyan műtárgyat is magába foglal, amely e nevezetes eseménynek állít méltó emléket. Erre utal - mi több, demonstratív módon ezt hirdeti - e művek, jószerint egyetlen közös sajátossága, az tudniillik, hogy valamennyin feltűnik, sőt domináns motívumként szerepel a rangemelkedés „bizonyítéka", a nádor kibővített hercegi címere.

2 E tárgyak egyike, a gyűjtemény talán legkülönösebb darabja, meghökkentően bizarr műalkotás: egy kapitális méretű elefántagyar, melynek teljes felületét faragott megmunkálású domborműves jelenetek összefüggő sora díszíti. (1-2. kép) Az agyar csúcsát plasztikusan megformált motívum, maga a hercegi korona képezi (3. kép), alatta a hercegi címert ábrázoló relief, továbbá akkurátusan részletező, nyolcsoros évszámos (1687) felirat olvasható; ez utóbbi hiánytalanul sorolja fel azokat a titulusokat, amelyeket Pál nádor ez idő tájt, a hercegi cím megszerzésének évében viselt. A felületen egymást követő, az agyar tövétől a csúcsáig frízszerűen végigvonuló harminckét jelenet Ovidius Átváltozások című művének egy-egy „fabuláját" epizódját - illusztrálja.

3 Erről a szinte egyedülállóan különleges, a szó valódi értelmében kuriózumszerű alkotásról kitűnően megírt, nagyívű tanulmány látott napvilágot e periodika (előzményének) hasábjain, közel harminc évvel ezelőtt.

4 Szerzője, Héjjné Détári Angéla

5 beható alapossággal elemezte az akkor restaurált - fragmentumaiból „egybeépített", s eredeti formáját ily módon jórészt visszanyert - tárgyat, s elvégezte azt a munkát, amire rajta kívül bizonyára kevesen vállalkoztak volna. A harminckét mitológiai jelenetet egyenként sorra véve kísérletet tett arra, hogy az ábrázolások tárgyát meghatározza. E feladatot nagy mértékben nehezítette a műtárgy állapota, a súlyosan roncsolt, helyenként teljesen elpusztult részletek, a töredékeiben fennmaradt motívumok és a hiányzó felületek sajnálatosan nagy, négyzetcentiméterben kifejezve sem csekély száma. Héjjné Détári Angéla munkája mindennek ellenére imponálóan meggyőző eredményt hozott: a harminckét mitológiai jelenet közül huszonhetet azonosított. Ezek egyike szorul csupán némi korrekcióra, illetve pontosításra, s mindössze öt azoknak a jelenleg is látható kompozícióknak a száma, amelyek témáját nem sikerült felismernie. Tanulmányának bevezető részében a szerzőnő megemlít néhányat a Metamorphosest illusztráló barokk-kori metszetsorozatok közül. Ezek egyike azonban, sajnálatos módon elkerülte figyelmét, nevezetesen az a százötven lapból álló rézmetszetsorozat, amelyet Johann Wilhelm Baur alkotott Bécsben, 1640-ben.

6 Ha