Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 15. (Budapest, 1995)

GERELYES Ibolya: Oszmán-török dísztőrök az Esterházy-gyűjteményből

arany-berakásos, arab betűs, török nyelvű, nastalik stílusban

5 írott felirat, azonosítatlan oszmán költő versének rímpárja fut (3. kép): „Hatt degildir hançeri üzre görünen asikâr katline ussakimn hüccet çikarmis ol nigâr". Magyar fordításban: „Nincs világosan látható írás a handzsáron: szerelmesei megölésére engedélyt szerzett ama szépség."

6 A penge hátoldalának díszítése csaknem azonos az előlapéval, itt azonban a felirat helyén kissé stilizált, rumi-jellegű, kettős inda fut. Az aláhajló keresztvas mintegy felét eltakarja a penge felső részét díszítő, arany-berakásos, áttört mintázatnak. Ez arra utal, hogy a pengét minden bizonnyal utólagosan illesztették a jelenlegi markolathoz. (4. kép) A penge, illetve a hüvely, a keresztvas és a markolat eredetileg nem tartozott össze, ezért érdemes e részeket külön-külön megvizsgálnunk. Pengéjét tekintve az Esterházy-gyűjteménynek ez a darabja nem egyedülálló az ismert perzsa, illetve oszmán tőrök körében. Számos európai gyűjteményben őriznek hasonló módon áttört díszű, arany tausírozású, perzsa vagy török, esetleg két oldalán váltakozó nyelvű rímpárral díszített tőröket.

7 Külön csoportot alkotnak azok a pengék, ahol, mint a fentiekben ismertetett darabon is, a vers témája maga a tárgy, a feliraton hancsemek nevezett tőr.

8 Az edinburghi Royal Scottish-gyűjtemény tőrén látható, szintén e csoportba tartozó felirat költőjét is azonosították, az 1509-ben elhunyt oszmán Necati személyében.

9 E pengék korát, illetve származását illetően megoszlanak a vélemények. Bizonyosnak látszik, hogy ilyen típusú pengék a XV. század végétől készültek, elsősorban a Szafavída uralkodók udvartartásához tartozó iráni műhelyekben. A pengék túlnyomó többségén finoman kidolgozott nastalik írásmódban írott perzsa nyelvű vers olvasható.

10 A nyelv illetve az ahhoz illeszkedő írásmód kizárólagosan perzsa műhelyekre utalna, ha nem ismernénk török nyelvű - mint például az Esterházytőr - vagy két nyelvű darabokat. E látszólagos ellentmondás azonban feloldható. Mind a tebrizi Szafavída udvarban, mind pedig a konstantinápolyi szultáni szerájban használatos volt mind a két nyelv. Az 1514. évi csaldiráni csata után pedig nagy számú iráni mester került I. Szelim szultán (1512-1520) udvarába.

11 Nem zárható ki, hogy egy ilyen mester kezemunkája az a Topkapi szeráj gyűjteményében őrzött tőr, amely a mi darabunk egyik legkorábbi párhuzamának tekinthető. A vésett hegyikristály markolat felirata szerint a tárgy I. Szelim szultán csaldiráni győzelmének emlékére készült 1514-ben. A kétélű, áttört, arany tausírozású acélpengének felirata nincsen, nincs okunk azonban feltételezni, hogy ne lenne egyidős az évszámos markolattal.

12 (5. kép) Az Esterházy-tőr pengéjének lótusz-virágos, sás-leveles, rozettás arany tausírozású díszítménye jellegzetes példája annak a szerájbeli nakkashane-ból (festőműhelyből) kiinduló stílusirányzatnak, amely a XVI. század második negyedétől fokozatosan tért nyert az oszmán díszítőművészetnek csaknem valamennyi ágában. Ennek a fantasztikus növényeket és élőlényeket megjelenítő ún. szaz-stílusnak

13 az ötvösségben egy „szelídített", leegyszerűsített változata jelent meg, az ún. sás-leveles-rozettás stílus

14

. Tőrünk pengéjének díszítőmotívumai a század közepére-második felére keltezett oszmán dísztőrökön jelennek meg. Pontosan ugyanilyen módon díszítették annak a magángyűjteményből ismert, jáde-kő markolatú, rubinokkal kirakott tőrnek a pengéjét, amely mind keresztvasának aláhajló sárkányfejet imitáló levéldíszét, mind pedig hüvelyének formáját tekintve tőrünk legközelebbi párhuzamának tekinthető. Hasonló művészi elgondolásra utal a domborított, vésett, lótusz-virágokkal, sás-levelekkel és rozettákkal díszített háttérből magasan kiemelkedő tokos foglalatokban ülő, három függőleges sorba rendezett rubinkövek sora.

15 (6. kép). Ugyancsak arany-tausírozású sás-levelekkel, rozettákkal és lótusz-virágokkal, valamint egyik oldalán perzsa, másik oldalán török nyelvű verssorokkal ékes egy másik ismert darab is, amelynek mind markolata, mind pedig hüvelye arannyal és rubinnal inkrusztált jáde-kőből készült.

16 (7. kép) E két utóbbi tárgy, valamint az Esterházy-tőr pengéinek díszítőrendszere, illet-