Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 15. (Budapest, 1995)
GERELYES Ibolya: Oszmán-török dísztőrök az Esterházy-gyűjteményből
ve művészi kivitelezésük színvonala olyan fokú hasonlóságot mutat, amely alapján joggal vethetjük fel az azonos műhely lehetőségét. Tőrünk markolata, keresztvasa és hüvelye a XVI. századi ötvösségen belül egy, a pengétől eltérő stílust képvisel. Legközelebbi párhuzamaként két kiemelkedő műtárgyat említhetünk. Mindkettő a szultáni szeráj műhelyében készült a XVI. század második felében, illetve végén. A poncolt alapon domborított, vésett rozettákkal, lótusz-virágokkal és sás-levelekkel díszített háttérből kiemelkedő, hat illetve nyolcszirmú rozettát formázó rátett foglalatban ülő türkizekkel illetve rubinokkal kirakott díszbuzogány és a vele stílusában megegyező sisak az oszmán ötvösségnek a század eleji perzsa hatásoktól már elszakadt, újabb irányzatának jegyében született. (8. kép) Hasonló stílusú, a fentieken kívül inkrusztált jade- vagy nefrit-kővel, ritkábban smaragddal díszített ötvöstárgyak a XVII. század elején, első felében is szép számmal készültek oszmán műhelyekben. Példaként említhetjük az Esterházy-gyűjtemény egy másik darabját, az E.60.8. leltáriszámú, inkrusztált nefritekkel díszített hegyestőrt, melyen három helyen IV. Murád szultán (1623-1640) beütött tugrája látható. 17 (9. kép) Az Esterházy-tőr markolata, keresztvasa és hüvelye is e tárgyak körébe sorolható. Összegezve: a tőr oszmán műhelyben készült, pengéje minden bizonnyal perzsa előképet követve a XVI. század második negyedénél nem korábban, hüvelye, keresztvasa és markolata pedig a század végén illetve a XVII. század első negyedében. Az itt bemutatásra kerülő másik tőr gömbös végű markolata fekete színű ébenfa, amelyet teljes felületén a fa-alapba ágyazott arany berakásos hálózat díszít. 18 A hálózat metszéspontjain rozetta-alakú aranyfoglalatokban kis türkiz, rubin, illetve smaragd kövek ülnek. A markolat fején a hálózat alkotta négyszögek közepén ugyanilyen díszítés, lejjebb, a négyszögek közepén kis arany pontocskák láthatóak. Ugyanilyen pontok keretelik a markolat szélét is. A tőr hüvelye famagra applikált domborított, vésett és poncolt aranyozott ezüstlemez. Előlapját poncolt alapon lótusz-virágos, sás-leveles mintázat borítja. Ebből a háttérből emelkednek ki a nyolcszirmú rozettát formázó rátett foglalatban ülő három függőleges sorban futó ékkövek: váltakozva rubin és türkizkövek. Hét kő hiányzik. (10. kép) A hüvely hátoldalán kartusokba rendezett virágos-leveles díszítés látható, a kartusokat ún. végtelen csomóminta köti össze. A hüvely hátoldalán a felfüggesztőnek csak rögzítője maradt meg, karikája hiányzik. (11. kép) A keresztvas aláhajló sárkányfejben végződő préselt, domborított aranyozott ezüstlemez. Egyik oldalán hiányos. Díszítése a hüvellyel megegyező, a magasan kiemelkedő rátett foglalatokba a türkizek és rubinok mellett smaragdokat is befoglaltak. Az elő- és a hátlapon egyegy kő hiányzik. Sima vaspengéje utólagos pótlás. A tőr hüvelye és keresztvasa egyidőben, azonos stílusban készült. Minden vonatkozásban megegyezik az előzőekben ismertetett tőrrel, így korát is ahhoz hasonlóan a XVI. század végére, XVII. század első negyedére helyezhetjük, az analógiák alapján pedig oszmán munkának tarthatjuk. Ébenfa markolata a XVI. század első felében készült oszmán ötvöstárgyakkal mutat rokonságot. Hasonló művészi elgondolásra utal például az a sötét színű jáde-kőből készült ékszerdobozka, amelyen darabunkhoz hasonló módon a sötét színű háttérbe ágyazott, rozetta alakú ékkő foglalatok illetve arany-pöttyök váltakozása figyelhető meg. 19 A tőr pengéje, markolata valamint keresztvasa és hüvelye három, utólagosan összeillesztett egységet alkot. Az Esterházy-gyűjteménynek e két, fentiekben ismertetett darabja - amelyek egy időben minden bizonnyal Bethlen Gábor erdélyi fejedelem kincstárának féltett tárgyai voltak - az oszmán-török ötvösség klasszikus korszakának kiemelkedő alkotásaival állítható egy sorba.
