Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 15. (Budapest, 1995)
ÁCS Piroska: „Átváltozások" - Stobwasser-szelencék dekorációinak művészeti párhuzamai
ACS PIROSKA „ÁTVÁLTOZÁSOK" - STOBWASSER-SZELENCÉK DEKORÁCIÓINAK MŰVÉSZETI PÁRHUZAMAI A német földön született Georg Sigismund Stobwasser és fia 1763-ban alapítottak lakkáru manufaktúrát Braunschweigben. Üzemükben bútorokat, ivóserlegeket, poharakat, csészéket, pálcákat, pipafejeket stb. állítottak elő - ezek kiváló minőségük miatt mindig keresettek voltak. A gyár fénykorában, vagyis az 1780—1832 közötti időszakban készült termékek közül színvonalas díszítésük okán - külön említésre méltóak a szelencék. Fedelükre, az akkori igénynek és ízlésnek megfelelően, gondosan kimunkált miniatűrök kerültek. Többnyire jól ismert, 16-18. századi itáliai, holland, spanyol, francia és angol mesterek festményeinek ragyogó színekkel visszaadott, ügyesen kicsinyített másolatai. A témaválasztás rendkívül változatos volt. Tájképekkel, vadász- és csatajelenetekkel, állatképekkel éppúgy találkozunk, mint a nemesi, polgári és paraszti millió zsánerjeleneteivel, intim enteriőrjeivel; vallásos tematikával vagy ismert emberek és ismeretlen szépségek portréival. A 19. sz. elején a mitológiai jelenetek is kedveltté váltak. Az Ovidiusnál oly szemléletesen leírt történetek az istenek, félistenek és halandók világából módot adtak az erotikus jelenetek ábrázolására, ugyanakkor a klasszikus műveltség auráját árasztották. Végül is egy ilyen szelence azt az illúziót keltette a boldog tulajdonosban, hogy a jól megmunkált használati tárgyon túl egy apró műalkotás birtokosa. (A szemlélő pedig módot kapott, kísérletet tehetett a híres előkép felismerésére.) A dobozkák feldíszítése aprólékos folyamat eredménye, több kéz munkája volt, melynek során a főszerep természetesen a miniatűrkészítőnekjutott 1 . Az egyenletesen magas színvonal biztosítéka a remek üzleti érzékkel és artisztikus tehetséggel megáldott fiú, Johann Heinrich személyében rejlett 2 . Hogy mindig megfelelő számú festő álljon rendelkezésére, saját iskolát alapított, ahol a fiatal művészeket speciálisan kisformátumú lakkfestésre képezték ki. E mellett egy 86 képből álló gyűjteményt is létrehozott, amelyet rézkarcokkal, fametszetekkel és litográfiákkal egészített ki. A kollekció így részben tanulmányi anyagot jelentett hallgatói számára, részben a lakkdekorációk mintájaként szolgált. Mintaként használták továbbá almanachok és folyóiratok illusztrációit, s a helyi festők természet után készült akvarelljeit. A nagy művészetből vett előképeket szükségszerű lemetszésekkel és kisebb módosításokkal tették át a többnyire kerek formára. Ehhez a kivitelező technikai mesterségbeli tudásán túl szükség volt megfigyelőképességére és ötletgazdagságára is. Az egyéni invenció viszont egy semmivel össze nem keverhető alapkarakter szolgálatában állt. Noha Stobwasser különböző művésztípusokat foglalkoztatott, s olyan festők is dolgoztak neki, akik nem tartoztak a manufaktúra kötelékébe, mégis egységes - kétségtelenül igen nívós - stílus kialakítására törekedett. Ennek volt ismérve többek között a felületet jól kitöltő, kiegyensúlyozott kompozíció, a mélységérzetet keltő háttéralakítás, s a színek finom összehangolása. (Mivel a cél nem a festő hírnevének öregbítése, hanem a gyár sikerének biztosítása volt, így a dobozokon a cégjelzés mellett csak a legritkább esetben található mesterjelzés vagy monogram 3 .) A következőkben olyan szelencéket muta-
