Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 15. (Budapest, 1995)

ÁCS Piroska: „Átváltozások" - Stobwasser-szelencék dekorációinak művészeti párhuzamai

ACS PIROSKA „ÁTVÁLTOZÁSOK" - STOBWASSER-SZELENCÉK DEKORÁCIÓINAK MŰVÉSZETI PÁRHUZAMAI A német földön született Georg Sigismund Stobwasser és fia 1763-ban alapítottak lakkáru manufaktúrát Braunschweigben. Üzemükben bútorokat, ivóserlegeket, poharakat, csészéket, pálcákat, pipafejeket stb. állítottak elő - ezek kiváló minőségük miatt mindig keresettek vol­tak. A gyár fénykorában, vagyis az 1780—1832 közötti időszakban készült termékek közül ­színvonalas díszítésük okán - külön említésre méltóak a szelencék. Fedelükre, az akkori igény­nek és ízlésnek megfelelően, gondosan kimun­kált miniatűrök kerültek. Többnyire jól ismert, 16-18. századi itáliai, holland, spanyol, francia és angol mesterek festményeinek ragyogó szí­nekkel visszaadott, ügyesen kicsinyített máso­latai. A témaválasztás rendkívül változatos volt. Tájképekkel, vadász- és csatajelenetekkel, állatképekkel éppúgy találkozunk, mint a ne­mesi, polgári és paraszti millió zsánerjelene­teivel, intim enteriőrjeivel; vallásos tematiká­val vagy ismert emberek és ismeretlen szépsé­gek portréival. A 19. sz. elején a mitológiai jelenetek is kedveltté váltak. Az Ovidiusnál oly szemléletesen leírt történetek az istenek, félis­tenek és halandók világából módot adtak az erotikus jelenetek ábrázolására, ugyanakkor a klasszikus műveltség auráját árasztották. Végül is egy ilyen szelence azt az illúziót keltette a boldog tulajdonosban, hogy a jól megmunkált használati tárgyon túl egy apró műalkotás bir­tokosa. (A szemlélő pedig módot kapott, kísér­letet tehetett a híres előkép felismerésére.) A dobozkák feldíszítése aprólékos folyamat eredménye, több kéz munkája volt, melynek során a főszerep természetesen a miniatűrké­szítőnekjutott 1 . Az egyenletesen magas színvonal biztosí­téka a remek üzleti érzékkel és artisztikus te­hetséggel megáldott fiú, Johann Heinrich sze­mélyében rejlett 2 . Hogy mindig megfelelő szá­mú festő álljon rendelkezésére, saját iskolát alapított, ahol a fiatal művészeket speciálisan kisformátumú lakkfestésre képezték ki. E mel­lett egy 86 képből álló gyűjteményt is létreho­zott, amelyet rézkarcokkal, fametszetekkel és litográfiákkal egészített ki. A kollekció így részben tanulmányi anyagot jelentett hallgatói számára, részben a lakkdekorációk mintájaként szolgált. Mintaként használták továbbá alma­nachok és folyóiratok illusztrációit, s a helyi festők természet után készült akvarelljeit. A nagy művészetből vett előképeket szükség­szerű lemetszésekkel és kisebb módosításokkal tették át a többnyire kerek formára. Ehhez a kivitelező technikai mesterségbeli tudásán túl szükség volt megfigyelőképességére és ötlet­gazdagságára is. Az egyéni invenció viszont egy semmivel össze nem keverhető alapkarak­ter szolgálatában állt. Noha Stobwasser külön­böző művésztípusokat foglalkoztatott, s olyan festők is dolgoztak neki, akik nem tartoztak a manufaktúra kötelékébe, mégis egységes - két­ségtelenül igen nívós - stílus kialakítására töre­kedett. Ennek volt ismérve többek között a felületet jól kitöltő, kiegyensúlyozott kompo­zíció, a mélységérzetet keltő háttéralakítás, s a színek finom összehangolása. (Mivel a cél nem a festő hírnevének öregbítése, hanem a gyár si­kerének biztosítása volt, így a dobozokon a cég­jelzés mellett csak a legritkább esetben találha­tó mesterjelzés vagy monogram 3 .) A következőkben olyan szelencéket muta-

Next

/
Thumbnails
Contents