Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 15. (Budapest, 1995)

RENNER Zsuzsanna: R. M. Soelaeman Pringgodigdo, a műgyűjtő diplomata emlékére

megfelelően egy karikából és egy erre merőleges díszítő tagból állnak. Anyaguk arany, kővel díszítve. Az egyik „madárgyűrű" zöld kövét öt levélalakú karom tartja, tetején göbökkel díszített sapka. A kengyelalakú gyűrűn zöld köves díszítés, a kengyel sarkain henger alakú függőleges elemek granulált díszítéssel. A másik „madárgyűrű" köve lapis lazuli, mely csészelevelekre emlékeztető foglalatba illeszkedik, tetején piramisalakú sapkával. A gyűrű kengyel alakú, szintén lapis lazuli díszítéssel (3. kép). Az ún. „botvég" is képviselve van a gyűjteményben. Ezeket az aranyból készült, érdekes motívumokkal díszített tárgyakat hengeres nyakrészük miatt nevezik így, feltehetőleg azonban inkább hajdíszekről lehet szó. Vélhetően vallási tartalmú ábrázolásaik sok fejtörést okoznak, mert nem eléggé kidolgozottak ahhoz, hogy pontosan lehetne tudni, mit ábrázolnak'

3

. A gyűjteményben szereplő darab ábrázolása a Garuda madár hátán utazó Visnu motívumára emlékeztet (4. kép). A klasszikus korszak jellegzetes pénzérméi is megtalálhatók a gyűjteményben: az ún. piloncito-típus és a „szántál" érme

14 (5. kép). Az előbbi Jáván általában aranyból készült, s a rajta lévő jel egy kiemelkedő vonal által kettéosztott szögletes bemélyedésből és a vonal két oldalán egy-egy domború pontból áll. A Pringgodigdo-gyűjteményben a Miksic klasszifíkációja

15 szerinti kisméretű kerek változat, illetve a valamivel nagyobb, lekerekített sarkú szögletes változat is megtalálható, egyes darabokon indiai betűkkel. A hátoldalukon négyszirmú virággal díszített ún. „szántál" érmék jávai változata ezüstből készült, így a gyűjteményben szereplő darabok is. Előlapjukon indiai betűk láthatók. A gyűjtemény bronzai közül a IX. századi, közép-jávai Ganésa ábrázolás, két, kb. X-XI. századi keletjávai kézi csengő, egy, talán bódhiszattva-ábrázolással díszített kb. XIV. századi kelet-jávai olajlámpás, s egy, az előbbivel kb. azonos korú, szintén kelet-jávai vajangos olajlámpás érdemel említést (6. kép). A Madzsapahit-birodalom

16 terrakotta művészetét számos tárgy reprezentálja a gyűjteményben, ezek többségükben kisméretű szobortöredékek, általában fejek, de akad néhány építészeti elem, illetve töredék is. A szobortöredékek között egyaránt találunk finoman megmunkált női fejeket és groteszk ábrázolásokat is. Különösen érdekes a bizonytalan korú és eredetű, buddhista jelenetet ábrázoló építészeti elem (7. kép). A Pringgodigdo-gyűjtemény számszerűleg legjelentősebb része a vajanggyűjtemény, amelyben a vajangjáték minden műfaja - az árnyjáték (vajaiig kulit), a bábjáték (vajaiig golek), a laposan faragott figurákkal játszott bábjáték (vájárig kii tik), a maszkos táncjáték (vajang topeng) és a történetek illusztrálásához festett tekercseket használó vajang beber - képviselve van. Az árnyjátékfigurák túlnyomó többsége a nyugat-jávai Cirebonból származik, általában a XIX. századból, de akad közöttük néhány XVIII. századi darab is. Ezeknek a figuráknak a nagy része eredetileg a tágabb család tagjainak a birtokában volt, amelyek azonban nem örökség, hanem vásárlás útján kerültek a gyűjtő birtokába. A rokonok, tudomást szerezve a gyűjtő szándékáról, egy-egy figurát hajlandóak voltak neki eladni. A rokoni szálak, ha mégoly távoliak is, fontosak voltak, hiszen ezektől a családban öröklődő tárgyaktól nem volt szokás megválni, s ha ez anyagi okokból olykor mégis megtörtént, akkor a volt tulajdonosok szívesebben vették, ha rokonhoz kerültek. Egy-egy ilyen tárgy átadása mindannyiszor megtiszteltetést jelentett. A fentiekből következően nem teljes készletek kerültek a gyűjtő birtokába, hanem egyes darabok, s így apránként állt össze a gyűjtemény, amelynek darabjai részben a Rámájana- és Mahábhárata-történeteket elbeszélő purva ciklushoz, részben a Madzsapahit-birodalom idejének történeteit színpadra állító vajang gedog körébe tartoznak. Egyik sorozat nem teljes; a legrégibb figurák 18. századiak. Számarányukat tekintve jóval kevesebben vannak, de rendkívül szépek és finoman megmunkáltak a vajang klitik figurák, amelyek Közép-Jáváról - Surakartából és Boyolaliból - származnak a XIX. századból (8. kép). A vajang golek figurák szintén Cirebonból többségükben a 18. század végéről származnak. A vajang kulit figuráknál leírtakhoz ha-