Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 15. (Budapest, 1995)
RENNER Zsuzsanna: R. M. Soelaeman Pringgodigdo, a műgyűjtő diplomata emlékére
sonló módon jutott hozzájuk a gyűjtő, így ezek sem alkotnak teljes sorozatot. Érdekességük, hogy a bábjátéknak egy tipikusan cireboni változatát képviselik: azt tudniillik, amely a Mahábhárata és a Rámájana szereplőinek iszlám hitre való áttérését, s muszlim hívekként való utóéletét beszéli el a Menak-ciklus részeként, az ismert hősöket ily módon állítva az iszlám vallás népszerűsítésének szolgálatába. A Pringgodigdo-gyűjtemény vajang topeng maszkjai közül is a Cirebonból származó maszkok a legfontosabbak, melyek között a kis és a nagy tánc (topeng kecsil, ill. topeng beszar) maszkjai egyaránt megtalálhatók, jóllehet a sorozatok nem teljesek. A jávai iszlám kultúra szerves része a batikolt textíliák készítése és viselete. A gyűjteményben Jáva különböző részeiről, valamint a jávai batikművészet körébe tartozó Szumátráról és Maduráról való batikok találhatók. A legszebb darabok közül külön említést érdemel egy XIX. századi cireboni tubs batik 17 szarong (csípőkendő) kétsoros háromszög-motívummal (tumpal) az ún. fejrészen (kepala) és főnix-motívummal a főmezőben, egy múlt század végi, hálózatos (cseplokan) mintával díszített selyem szlendang (vállvető) Jáva északi partvidékéről 18 és egy szintén múlt századi, víz, lótusz, daru, virág és páva motívumokkal díszített szarong az észak-jávai Pekalonganból. Az egyéb csomózásos (plangi) és varrott (tritik) - festési eljárásokat egy múlt század közepi palembangi szlendang (kain plangi) képviseli 19 . Az indonéz művészetben, így a Pringgodigdo-gyűjteményben is külön fejezetet alkotnak a balinéz művészet tárgyai. Ezek egy része az újindonéz kultúra elsősorban Jáván, de Indonézia más részein is ismert művészeti ágainak - a vajang kulitnak, a vajang topengnek, a krisznek - különleges balinéz változatát képviseli, más része pedig sajátosan balinéz műfajokat testesít meg. Az utóbbiak közül feltétlenül említésre érdemes a két kitűnő állapotban levő, Rámájana-jelenetekkel díszített XVIII. századi templomi szalagfestmény (ider-ider). A gyűjtőt régi vonzalom fűzte Bali szigetéhez. Egyetemi diplomamunkáját a balinéz kultúrával kapcsolatos kérdésekről írta, ezért már ekkor sűrűn megfordult a szigeten és számos ismeretségre tett szert. Kriszgyűjteményének egyik legszebb darabja is Báliról származik, ahol az eredetileg egy hercegi rangú család sarjának a birtokában volt, s amelyet a gyűjtő kezdettől fogva szerette volna megvásárolni. A kriszt persze, amely rituális tárgy, a férfi családi örökségének értékes, el nem idegeníthető része, s amely a család - fejedelmi kriszek esetén a nép - jólétét hivatott biztosítani, nem lehet elajándékozni vagy eladni, hacsak maga a krisz máshoz való tartozásának szándékát ki nem nyilvánítja, mint ebben az esetben is történt. A krisz ugyanis megjelent hercegi tulajdonosa álmában, és tudtul adta, hogy ő R. M. Soelaeman Pringgodigdoé kíván lenni. Ezután természetesen nem volt akadálya, hogy a gyűjtő a kriszt megvásárolja. Ilyen történeteket más hagyományos kultúrákból is ismerünk 20 , s ezek egyben iskolapéldái annak, hogy a hagyományosan elidegeníthetetlennek tartott, nagy becsben álló rituális tárgyak hogy cserélhettek mégis gazdát, s juthattak gyűjtők birtokába. A gyűjtemény kriszei között több más darab is szerepel, amelynek talán hasonló a története. Ilyen például a közép-jávai Surakarta Susuhunan)ának (uralkodójának), IX. Pakubowononak a krisze, amely puszaka krisz, vagyis az uralkodó szakrális örökségi tárgyainak egyike. Hüvelyét uralkodói használatra fenntartott motívumok (alasz-alaszan), s a Pakubowono család címere díszíti (9. kép). A surakartai kratonból (szultáni palotából) való a gyűjteményben található ezüst pedang (kard) is, amelynek szintén fontos szerepe van az uralkodói udvar rangjelző trágyái között: általában a trónörökös viseli ünnepélyes alkalmakkor a palotából kivonulva. Hüvelyén a kiterjesztett kettős Garu(ia-szárnyak utalnak a kard viselőjének uralkodói rangjára. Eredetileg a szumátrai minangkabauk egyik előkelőségének birtokában volt a kriszgyűjtemény egyik leglátványosabb darabja, egy ún. dzsava demam típusú 21 elefántcsont markolattal ellátott aranyborítású krisz, melyet tulajdonosa esküvőkön és más vallási ceremóniákon viselt hagyományos öltözéke elmaradhatatlan részeként. A fegyvergyűjtemény legrégibb darabjai közé tartozik egy trisula (három-
